Mai két hír ugyanabba az irányba mutat.

Az általunk kialakított, és a válságok ellenére is életjeleket mutató gazdasági modellt kidobták. Igen, így múlt időben.

A külpolitikában és a piacokon már mindenki tudja, hogy amire eddig számítani lehetett Magyarországtól és Magyarországon, annak vége. Megszűntek annak a külpolitikának és gazdaságstratégiának a peremfeltételei, amely olcsó és elérhető energiát biztosított. Az orosz energetikai együttműködés kezd ellehetetlenülni, a kínai beruházások leálltak és távozóban vannak, az amerikai stratégiai, pénzügyi védőernyő megszűnt, a magyar cégeket pedig elkezdik kiszorítani a külföldi vállalatok.

Közben elbocsátások kezdődnek, állami beruházások állnak le, a munkaerőpiac globális okokból hosszú távú nehézségekkel küzd. A költségvetési mozgástér eltűnt, a nemzetközi hitelminősítők szorítása pedig egyre erősebb lesz.

És ami a leginkább fájó: nincs másik stratégia. Pontosabban van, csak senki nem hiszi el, hogy valóban ennyi lenne.

Az új stratégia lényege a szorosabb felcsatlakozás az európai, mindenekelőtt a német és francia központokhoz. Csakhogy ezek a központok maguk is súlyos gazdasági problémákkal küzdenek. Ezért nehéz komolyan venni azt a feltételezést, hogy miközben saját jólétükből és gazdasági erejükből is veszítenek, majd több erőforrást tudnak Magyarország rendelkezésére bocsátani. Ez egyszerűen irreális.

Egy működő stratégiát kidobni önmagában is kockázatos. De kidobni úgy, hogy nincs helyette hiteles alternatíva, sokkal veszélyesebb.

Nagyon gyorsan új stratégiára van szükség. Különben a lefelé tartó spirál nem megállni fog, hanem gyorsulni.