Érdemes elolvasni a The New York Times mai budapesti riportját. Már csak azért is, mert ritkán találkozik ennyire látványosan egy hosszú évek óta épített politikai történet a valósággal.

A cikk Marcos, Janukovics és Ceaușescu bukása után megnyitott rezidenciáival indít. A párhuzam azonban hamar szétesik: a New York Times maga szögezi le, hogy Orbán Viktor „soha nem volt despota”.

Magyar Péter azzal nyitotta meg a Karmelitát, hogy ott majd mindenki saját szemével láthatja az előző kormány „urizálását” és „fényűzését”. Több mint 25 ezren mentek el megnézni. A várt luxus azonban elmaradt. A lap szerint az épület „egyáltalán nem különösebben fényűző”, Orbán Viktor pihenőszobája pedig „szinte szerzetesi egyszerűségű”. Az egyik látogató csalódottan mondta: többre számított.

A riport legbeszédesebb megállapítása: „Nem találtak bizonyítékot a fényűző életmódra.”

A Karmelitából hosszú éveken át a „diktatúra” egyik jelképét csinálták. Most kinyitották, és kiderült, hogy a valóság megint kevésbé izgalmas, mint a róla gyártott legenda.

Én ezt mondtam a New York Timesnak: „Liberális politikai ellenfeleink mindig azzal vádoltak bennünket, hogy diktátorok vagyunk, de mi soha nem léptük át ezt a határt.” Orbán Viktor elveszítette a választást, elfogadta az eredményt és átadta a hatalmat. Ezt a New York Times is rögzíti.

Éppen ezért érdekes ez a cikk egy olyan lapban, amelyet aligha lehet Orbán-szimpátiával vádolni. A keretezés most sem baráti, de a tények makacs dolgok.

Ahogy a cikk is idéz: „A konzervatív kísérlet egyelőre véget ért, és majd meglátjuk, hogy a magyar embereknek tetszik-e ez az új kísérlet.”

Most ez következik. És előbb-utóbb ezt is a valóság fogja minősíteni.