A nemzetközi nagytőkéről, őszintén.

A nemzeti oldal és a baloldal gazdaságpolitikájának egyik legélesebb választóvonala az a kérdés, hogy mennyire kell bevonni a globális tőkét a közteherviselésbe, illetve ki viselje a válságok terheit: a magyar családok vagy a kiemelkedő nyereséget termelő nemzetközi nagyvállalatok.

A kormány 2010 és 2025 között nagyságrendileg 15 000 milliárd forintnyi többletforrást vont el a bankszektortól, az energiacégektől, a kiskereskedelmi láncoktól, a telekommunikációs és gyógyszeripari vállalatoktól különadók, extraprofitadók és célzott befizetési kötelezettségek révén. Ezek az összegek közvetlenül vagy közvetetten a lakosság és a hazai vállalkozások védelmét szolgálták.

A bankszektorban a 2010-ben bevezetett bankadó évi több száz milliárd forintos befizetést eredményezett. A tranzakciós illeték szintén évi több száz milliárd forint bevételt jelent. A 2022-től bevezetett banki extraprofitadó újabb jelentős forrást biztosított. Ezzel párhuzamosan a devizahiteles elszámolás, az árfolyamgát, a kedvezményes végtörlesztés, valamint a Nemzeti Eszközkezelő program több mint 35 ezer család lakhatását stabilizálta. A 2020 és 2022 közötti hitelmoratórium több ezer milliárd forintnyi azonnali likviditást hagyott a háztartásoknál és a vállalkozásoknál.

Az energetikai szektorban a „Robin Hood”-adó, illetve az Ural–Brent olajok árkülönbözetére kivetett extraprofitadó biztosították a rezsivédelmi rendszer fenntarthatóságát, valamint az üzemanyagárstop finanszírozását 2021 novembere és 2022 decembere között.

A kiskereskedelmi adó ugyancsak érdemi költségvetési hozzájárulást jelent. Az árstopok, a kötelező akciózás és az árréscsökkentés az inflációs időszakban közvetlen árleszorító hatást gyakorolt több tucat alapvető élelmiszer esetén.

A telekommunikációs szektorban a percalapú távközlési adó, valamint a 2022 és 2024 közötti extraprofitadó biztosított többletforrást. A 2025–2026-os önkéntes díjkorlátozás becsült hatása mintegy 41 milliárd forint megtakarítást jelent a háztartások számára.

A gyógyszergyártók különadója, illetve a gyógyszerforgalmazók befizetési kötelezettsége egészítette ki a költségvetési bevételeket, miközben 2025-től önkéntes ár- és árréskorlátozás lépett életbe több tucat készítmény esetén.

2010 és 2025 között a kormány 14 956 milliárd forintot vont be ezektől a cégektől, idén pedig további 1 922 milliárd forintot. Ezek a vállalatok nem mentek tönkre, továbbra is nyereségesen működnek, de a források egy részét a családtámogatásokra, a rezsivédelmi rendszerre, a 13. és 14. havi nyugdíjra, a vidéki fejlesztésekre és az otthonteremtési programokra fordítottuk – ezt társadalmi felelősségvállalásnak, a közteherviselés kiterjesztésének nevezzük.

Ha nem a nemzeti kormány gazdaságpolitikai iránya érvényesült volna az elmúlt időszakban, ma közel 15 ezer milliárd forinttal több maradt volna a multinacionális vállalatoknál. Nem csoda, hogy ez konfliktusokat generál. A nagytőke egy része ezért a Tisza Párt mögé állt be. A következő évek tétje az, hogy fennmarad-e ez a modell, vagy megkezdődik a visszarendeződés.

Ha hagyjuk, hogy a Tisza–Brüsszel–nagytőke-koalíció kormányra kerüljön, az elsődleges céljuk az lesz, hogy megakadályozzák, hogy bevonjuk tőlük a 2026-ban esedékes 1 922 milliárd forintot. Ha ez sikerül, megkezdik annak a 14 956 milliárd forintnak a visszagyűjtését, amit eddig elvettünk, és odaadtunk a magyar embereknek.

Vagyis, ahogy Orbán Viktor fogalmazott az évértékelő beszédében: ki fogják zsebelni a magyar családokat. Ez a választás tétje.

A nemzeti kormány terve, hogy ezt meg fogjuk akadályozni – ezért a Fidesz a biztos választás.