A Tisza ukrán lobbistája kendőzetlen őszinteséggel mondja el minden nap, hogy ha a Tisza határozná meg a magyar külpolitikát, akkor aztán lenne „együttműködő szövetségesi szellem”. Értsd: nem mondanának nemet Brüsszelnek.

Hiába ámítanak tehát azzal, hogy a brüsszelpártiságuk valójában előny, mert ennek köszönhetően elhoznák a Magyarországnak járó forrásokat, ez egy könnyen lebuktatható hazugság.

Ugyanis, mivel nem tudnának nemet mondani, ezért a Tisza Párt Ursula von der Leyen kérésének megfelelően elhárítaná az akadályokat Ukrajna EU-csatlakozása elől, Zelenszkij követelésére hozzájárulnának a 800 milliárd dolláros ukrán jóléti tervhez, valamint brüsszeli főnökük, Manfred Weber álmának megfelelően felszámolnák a magyar békepárti ellenállást, és megszavaznák a magyar adófizetői pénzből nyújtott újabb és újabb haditámogatásokat is.

Ráadásul hamarosan dönteni kell majd az Európai Unió következő hétéves költségvetéséről is – aki képtelen nemet mondani Brüsszelnek, az nemcsak a magyarok forrásait képtelen itthon tartani, hanem hozzájárulna ahhoz is, hogy a közös európai büdzsé egyharmada is közvetlenül Ukrajnába menjen. Magyarán, ha a Tisza dönthetne róla, Magyarország búcsút inthetne a neki járó uniós forrásoknak.

A helyzet viszont az, hogy a közös költségvetést csak egyhangúsággal lehet elfogadni. Ha brüsszelpárti kormány helyett nemzeti kormánya lesz Magyarországnak, akkor addig nem lesz elfogadott közös európai költségvetés, amíg a magyaroknak járó uniós források meg nem érkeznek. Az utolsó eurócentig.

A Napnál is világosabb tehát, hogy egyedül Orbán Viktor képes garantálni, hogy Magyarország erőforrásai a háború finanszírozása helyett a magyar emberek jövőjét szolgálják. Ezért mondjuk, hogy a Fidesz a biztos választás!