Magyar jövő, és/vagy ukrán jövő.

Parászka Boróka a hatvani Háborúellenes Gyűlésen elhangzott mondataim kapcsán reagált rám: leginkább az bántotta, hogy szerintem a 2026-os választás tétje az lesz, hogy ukrán jólét vagy magyar jövő következik – ezt ő háborús uszításnak bélyegezte.

Azt viszont érdemes leszögezni, hogy az „ukrán jólét” kifejezés nem tőlem származik, hanem Ukrajna jelenlegi vezetésének programjából, amelyben 800 milliárd dollárt kérnek az ország működtetésére és újjáépítésére. Ez felfoghatatlanul sok pénz. Brüsszel nemcsak támogatja ezt a tervet, hanem különféle többletforrásokkal még meg is fejeli, miközben ebben az összegben például a hadsereg fenntartása és a háború folytatása sincs benne. Így az eredeti 800 milliárdon felül további mintegy 700 milliárd dollár kerül a képletbe, ráadásul úgy, hogy a teljes brüsszeli finanszírozási konstrukció felülről nyitott: ha mindez nem hozná el az „ukrán jólétet”, akkor lehet még tovább emelni az összegeket.

Azt is tudjuk, honnan lenne minderre forrás. Az Európai Számvevőszék szerint a következő ciklusban Brüsszelnek másfélszeresére kellene emelnie a tagállamoktól – így Magyarországtól is – beszedett befizetéseket. A Bizottság pedig gyakorlatilag minden államnak masszív adóemeléseket javasol. Mivel ez sem lenne elegendő, a közös hitelfelvétel is napirenden van. Nem kell külön magyarázni, mit jelent az eladósodás a jövő szempontjából.

Ebben a kontextusban valóban kibékíthetetlen ellentét feszül a magyar jövő és az ukrán jólét között. Mert ebben a formában az ukrán jólét azt jelenti: a mi forrásainkat, a mi jövőnket kell felélni hozzá. Ez történelmi sorskérdés – ezt talán be lehet látni.

Nem törvényszerű azonban, hogy így legyen. Ez az ellentét azért áll fenn, mert Brüsszel elkötelezte magát a háború folytatása mellett, miközben Ukrajna finanszírozásának terhét az európai polgárokra akarja áthárítani.

A magyar kormány a béke pártján áll. A béke feloldhatja ezt az ellentmondást: akkor az ukrán jövő nem a magyar jövő rovására épülne. Ezért is nehezen érthető számomra, miért minősíti Parászka háborús uszításnak a szavaimat, hiszen végső soron amellett foglalok állást, hogy ne vesszen oda több katona és civil, ne pusztuljon tovább Ukrajna, és visszatérjen az élet a békés kerékvágásba – ami minden jólét és gyarapodás előfeltétele.

Nem tudjuk, mit hoz a jövő. Hozhatja az ukrán jólét és a magyar jövő antagonisztikus szembeállítását, ahogyan az a liberális politika becsontosodott logikájából következik. De hozhat békét és fejlődést is. Rajtunk múlik, melyik valósul meg.