"Kit hívjak fel, ha Európával akarok beszélni?" – Henry Kissinger szállóigévé váló kérdésére ma különös választ kellene adnunk: egyre inkább úgy tűnik, hogy az ukrán elnököt és külügyminisztert.

Egyre inkább az a kép rajzolódik ki, hogy az ukránok diktálják az európai politikát. Brüsszelben már rég nem az európai érdekek mentén születnek a döntések: készek finanszírozni egy háborút, ami ellentétes az európai érdekkel, készek kockáztatni egy közvetlen európai-orosz konfliktust, készek tönkretenni az európai családok megélhetését, ellehetetleníteni az európai gazdaságokat, felülírni a saját maguk által hozott szabályokat – mindezt Ukrajna miatt.

Most épp annak örvend az ukrán külügyminiszter, hogy Brüsszel a tagállami vétó intézményét jogi trükközéssel megkerülve meghozta az orosz gáz 2027-es kivezetéséről szóló döntést. Sőt, az ukránok szerint ugyanígy kellene tennünk az orosz olajjal és az atomenergiával is.

Tudjuk, hogy ez azonnal sokszorosára emelné a rezsiszámlát és üzemanyag költségeket, ellehetetlenítve a magyar családok megélhetését és a vállalkozások versenyképességét.

Mit mond erre Brüsszel hazai szövetségese, a Tisza Párt? A globális energiamultitól igazolt vezetőjük a brüsszeli döntés előtt néhány nappal rezzenéstelen arccal közli egy interjúban, hogy 2027-tel kivezetnék az orosz energiát Magyarországról. Egyre világosabb, hogy a Tisza Párt politikusai kritikus helyzetben soha nem a magyar emberek érdeke szerint fognak dönteni, hanem mindig Brüsszelnek és Kijevnek akarnak megfelelni.

Áprilisban választanunk kell: milyen jövőt képzelünk magunknak? Brüsszeli kormány vezessen minket és külső elvárások mentén alakítsák a magyarok életét, vagy nemzeti kormánya legyen Magyarországnak, amely, ha kell, a teljes brüsszeli intézményrendszerrel és Kijevvel szemben is képviseli a magyarok érdekét?

Egyértelmű, hogy egyedül a nemzeti kormány tud nemet mondani a külső nyomásra, ezért a Fidesz a biztos választás!