A Tisza német testvérpártjának gazdasági minisztere beismerte: kemény megszorítások jönnek. Katherina Reiche, a CDU gazdasági minisztere szerint: „Németország gazdasági helyzete nagyon súlyos.” A helyzet történelmi értelemben is fordulópont, ugyanis Reiche szerint: „a Német Szövetségi Köztársaság megalapítása óta most először nem tudjuk betartani a jólét és az előrelépés ígéretét, miszerint a következő generáció jobban fog járni, mint a mostani.”

A miniszter szerint megszorítások következnek: „Németországban összességében többet kell dolgozni” és „nyugdíjreformra” van szükség. Vagyis nyugdíjkorhatár-emelés, a heti munkaidő növelésének ösztönzése, a korai nyugdíjazás visszaszorítása és a részmunkaidő csökkentése várható.

A miniszter szerint: „rugalmasabb elbocsátás elleni védelemre van szükségünk, amely […] mindenekelőtt lehetővé teszi a vállalatok számára, különösen a magas bérű ágazatokban, hogy szükség esetén gyorsabban csökkentsék a létszámukat. Ez segíti a vállalatokat abban, hogy gyorsabban alkalmazkodjanak és átszerveződjenek az új piaci helyzetekhez.”

Ide vezetett, hogy Európa legnagyobb gazdasága a háborút választotta a béke helyett, a migrációt a családpolitika helyett, szankciókat a gazdasági semlegesség helyett, felelőtlen zöldpolitikát az alacsony energiaárak helyett és elszigetelődést a konnektivitás helyett.
„A demográfiai változással, a munkaerőpiaccal, a társadalombiztosítási rendszerekkel és a magas energiaköltségekkel kapcsolatos strukturális problémák ütköznek egy geopolitikai átrendeződéssel: Az export tette erőssé Németországot, de ez most összeomlik” – állítja a CDU minisztere.

A helyzet mindenhol súlyos: a háború fékezi az európai gazdaságokat, a szankciók Magyarországnak is 20 milliárd euró fölötti kárt okoztak az elmúlt 4 évben. Az viszont kijelenthető, hogy azok, akik a Brüsszel által diktált politikához kötnék Magyarországot, ugyanerre a vakvágányra tennék fel Magyarországot is. Azoktól egész biztosan nem várhatnak az európai emberek megoldást a jelenlegi helyzetre, akik a háború folytatása mellett foglalnak állást, és ennek érdekében további támogatásokat adnának Ukrajnának, amit az európai emberektől gyűjtenének be megszorításokon keresztül.

Világos válaszút előtt állunk: mi azt gondoljuk, hogy Európának háború helyett békére, elszigetelődés helyett gazdasági semlegességre, a magyar embereknek pedig megszorítások helyett alacsony adókra van szüksége. Erről fognak szólni az elkövetkezendő időszak politikai csatái és mi azért fogunk harcolni, hogy a magyar érdek mindig érvényre jusson!