Vajon a háborúpárti európai vezetők tényleg nem látják, hova vezetne egy közvetlen európai-orosz háború? Ha Ursula von der Leyen, Friedrich Merz vagy Manfred Weber nyilatkozatait hallgatjuk, nehéz eldönteni: nem értik, milyen katasztrófát hozna egy ilyen konfliktus, vagy pontosan tudják, csak nem érdekli őket, milyen árat fizetnének érte az európai emberek.

A legmegdöbbentőbb, hogy mindezt a békére hivatkozva teszik. Valójában Brüsszelben a béke nem cél, hanem egy jelszó, amellyel a fegyverkezést és a háborús eszkalációt próbálják igazolni. A józan ész és a geopolitikai realitás ezzel szemben azt diktálná, hogy Európa minden erejével a béketárgyalások elősegítésén dolgozzon.

Ehhez képest Brüsszel újabb 135 milliárd eurót követel a tagállamoktól, megszorításokat sürget, a sorkötelezettség visszavezetéséről beszél, és felgyorsítaná Ukrajna uniós csatlakozását is. Ezek mind a háború további eszkalációja felé mutatnak – az orosz vagyonok elkobzásának brüsszeli terve pedig nyílt hadüzenettel ér fel, hiszen ilyen mértékű jogsértésre még a második világháború alatt sem volt precedens.

Miközben az Egyesült Államok békekezdeményezésének köszönhetően soha nem voltunk közelebb a háború lezárásához, az európai vezetők politikája érezhető közelségbe hozott egyre egy közvetlen európai–orosz konfliktust. A következő hetekben dől el, hogy Európa a béke vagy a háború útját választja.

Nem hagyjuk, hogy a brüsszeli vezetők kockára tegyék Magyarország békéjét, és nem engedjük, hogy a magyarok pénzét Ukrajnába küldjék! Ez lesz a brüsszeli tárgyalások legnagyobb tétje.