Amikor az amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia arról ír, hogy az amerikai politikát „olyan nemzetközi intézmények hálózatához kötötték, amelyek egy része nyíltan Amerika-ellenes, és amelyek transznacionalizmusa kifejezetten az állami szuverenitás feloldását célozza”, akkor valójában leírja azt a működési logikát, amely a most közzétett Reporters Without Borders-jelentést is áthatja. A Soros György által támogatott NGO idén is „sajtószabadság” címen állított fel rangsort – politikai ízlése szerint.

Ennek eredménye, hogy Magyarország Európában a 68. helyre került, miközben a globális listán az Egyesült Államok a 57. helyet kapta. Tanulságos példa arra, hogyan minősítenek azok, akiket az Egyesült Államok nem független elemzőként, hanem egy befolyásgyakorló hálózat aktoraiként azonosít.

A jelentés „finomsága”, hogy még a háborús Ukrajna médiahelyzetét is kedvezőbbnek találja a Magyarországinál. Tehát abban az országban, ahol az orosz befolyás visszaszorítására hivatkozva több, Volodimir Zelenszkijjel kritikus médium működését is betiltották, nemrég pedig egy a Zelenszkij elnök pártjának kezdeményezésére benyújtott törvénytervezet szerint a polgári törvénykönyvben is módosítanák "az információhoz való jog" definícióját és a valótlan információk cáfolatának eljárását, a sajtószabadság szerencsére – legalábbis a Soros-féle NGO szerint – rendben van. Ha tehát mindez magasabb pontszámot ér, az legfeljebb azt jelzi, hogy a hálózat még mindig görcsösen védi saját, ideológiailag vezérelt koordinátarendszerét.

A probléma persze mélyebb. A hálózat még mindig úgy tesz, mintha változatlanul ő diktálná az értelmezési kereteket, miközben világos: eljárt felettük az idő. A jelentés így végső soron nem Magyarország vagy épp az Egyesült Államok helyzetéről szól, hanem arról, hogy a szuverenitás kérdése immár elkerülhetetlenül átformálja a nemzetközi térképet. Aki ezt nem érti meg, rangsorokat ugyan még írhat – de a korszakot már nem ő határozza meg.