Az európai vitákban gyakran Magyarországot állítják be rendszerkritikus „fekete bárányként”, mintha a nemzeti érdek következetes képviselete önmagában is rendellenesség volna. Belgium friss példája azonban világosan mutatja: elég egyetlen stratégiai kérdésben eltérni a brüsszeli akarattól, és bármely tagállam azonnal politikai nyomás alá kerülhet. A Politico ma már arról ír, hogy az EU Belgiumot is Magyarországhoz hasonlóan büntetné, ha nem támogatja Ukrajna finanszírozását – pusztán tehát azért, mert a belga kormány nem hajlandó kockára tenni Európa pénzügyi stabilitását egy precedens nélküli vagyonelkobzási terv kedvéért.

A vita tétje a Belgiumban befagyasztott, mintegy 180 milliárd eurónyi orosz vagyon. A Bizottság immár az egész összeget bevonná Ukrajna finanszírozásába, ám a szuverén állami vagyon elkobzása a nemzetközi jog egyik legerősebb tilalma; ilyen lépés még a világháborúk idején sem történt. Bart De Wever ezért figyelmeztet: Belgium nem viselhet egyedül olyan következményeket, amelyeket más tagállamok nem kívánnak megosztani.

A Belgiumban lévő orosz vagyont kezelő Euroclear pedig azzal fenyegeti a Bizottságot, hogy bírósághoz fordul az uniós vezetés ellen. Vagyis azt a paradox helyzetet látjuk, amikor Brüsszel a nyilvánosság előtt harcol Brüsszellel szemben, miközben a döntés minden jogi és pénzügyi kockázata a belgákra hárulna.

A belga álláspont lényegi üzenete: a nemzeti érdek, a jogi realitás és a pénzügyi stabilitás nem írható felül politikai vágyképekkel. És ezzel Belgium most saját tapasztalatból jut – akarva-akaratlanul –ugyanarra a következtetésre, amelyre Magyarország évek óta felhívja a figyelmet: az EU-ban nem az érvek súlya, hanem az engedelmesség foka számít. Aki pedig ezt a logikát megkérdőjelezi, elkerülhetetlenül célponttá válik.