Az uniós külügyi szolgálat körül kirobbant korrupciós botrány világosan mutatja, hogy Brüsszelben rendszerszintű problémáról van szó: a Qatargate, a Pfizer-botrány, a Huawei-ügy és a mostani lelepleződések mind ugyanabba az irányba mutatnak – az európai elit nem képes megőrizni saját intézményeinek tisztaságát.

Ezek a mind a brüsszeli elit kudarcának nyilvánvaló jelei, és mi, európaiak fizetjük meg az árát. Az alkalmatlan vezetés ráadásul nem tud megbirkózni sem a társadalmi, sem a gazdasági, sem a geopolitikai kihívásokkal – a prioritás nem Európa, hanem a saját pozícióik védelme.

Különösen visszás, hogy miközben Magyarországról beszélnek „jogállamisági aggályokkal”, saját intézményeikben nem tudják megakadályozni a korrupció újra és újra visszatérő megjelenését. Jó példa erre a dán Európa-ügyi miniszter, aki Magyarországot támadja, miközben a botrányok éppen a brüsszeli buborékban zajlanak.

Ez a helyzet egy mélyebb törésvonalat is megmutat Európában: az egyik oldalon azok az országok állnak, amelyek a nemzeti szuverenitást és az elszámoltatható döntéshozatalt tartják elsődlegesnek; a másikon pedig egy brüsszeli elit, amely mindenáron centralizálni és politikailag ellenőrizni akarja a kontinens működését.

Erről beszéltem az Euractiv brüsszeli hírportálnak adott interjúban, hangsúlyozva: az EU akkor lehet sikeres, ha végre saját maga is betartja azokat a normákat, amelyeket másoktól elvár.