Három könyv, egy apropó: a tudomány szabadsága

Egy védés személyes története is megmutatja, milyen erős ideológiai nyomás nehezedhet ma a tudományos élet szereplőire. Ezért is vagyok hálás opponenseimnek a segítségért és a szakmai munkájukért, akiktől tudom, hogy a védési folyamat viszontagságai és az azt övező ellenséges médiavisszhang megütközést váltott ki a hallgatókban: azt érezték, hogy aki nem lép egyszerre, az megütheti a bokáját.

Ez az eset nem egyedi. A Transzparens Oktatásért kutatása szerint a diákok jelentős része tapasztalt ideológiai diszkriminációt a hazai felsőoktatásban. A közeg sokszor nem az érdem, hanem a politikai lojalitás alapján minősít. Mégis: hiába volt óriási lobbi, hiába voltak politikai ellenérdekeltek, a magyar tudományos rendszer ezúttal jól vizsgázott. Sokan álltak ki a tudományos szabadság mellett. Ez a könyv ennek a tapasztalatnak az összegzése is; fő üzenete, hogy az ideológiai nyomás ellenére is érdemes kitartani, mert a végén a teljesítmény számít, és létezik tisztességes elbírálás.

De mi valójában az egyetem feladata? Az universitas az egyetemleges igazságra utal: arra a tudásra, amelyet száz generáció fedezett fel, rostált ki és talált igaznak — amit nem kell újra kitalálni, csak továbbadni. Az egyetem feladata, hogy egyenlő platformot biztosítson minden szellemi irányzat számára — virágozzék ezer virág —, miközben megőrzi az igazságok átadásának folyamatát. Ez a meritokrácia, az egyetem működőképessége és a jövő generáció hatékony oktatásának kérdéséhez vezet vissza.

️Ez a három könyv tehát nem csupán tudományos munka, hanem állásfoglalás is. Arról szól, hogy az ideológiai befolyás a tudományban nem természetes állapot. Sok ország elitje és tudományos közössége ezen a téren már elbukott — és ennek súlyos társadalmi következményei vannak. A magyar tapasztalat viszont azt mutatja: lehet másképp. A tudomány szabadságát meg lehet védeni, és Magyarország ebben az értelemben jelenleg a győztes oldalon áll.