Tisztelt Gelencsér Képviselő Úr!

Olvasom az amerikai béketervről szóló, egyre terjedelmesebb írásait, és egyre kevésbé értem, mit is akar közölni velünk.

Persze, felmondja az összes kötelező európai progresszív klisét, de valójában még az írásokon belül sem áll össze a történet.

Nem tisztem elismételni minden állítását, de azt kötelező jelleggel újra és újra felemlegeti, hogy nekünk, magyaroknak szégyellnünk kell magunkat, mert a magyar kormány az orosz–ukrán háborúban a békét akarja. Ha ez Ön szerint szégyenre ad okot, lelke rajta.

Majd hosszasan ecseteli, mekkora pusztulást és szenvedést okoz a háború. Igen, ez valóban rettenetes.

A végén azonban arra a következtetésre jut, hogy éppen ezért folytatni kell a háborút, mert minden szenvedés ellenére békét csak akkor szabad kötni, ha az „igazságos béke”. Azt persze nem közli velünk, mit is ért ez alatt, így azt sem tudjuk megítélni, vajon meddig kellene tartania a háborúnak, és reális cél-e egyáltalán az „igazságos béke”. Ha jól értjük, az Ön logikája szerint a háborút addig kellene folytatni, amíg az összes, Ön által igazságtalannak vélt dolog meg nem szűnik.

És tényleg: az összes progresszív brüsszelita ma nagyjából „ebben van” – hogy az utolsó emberig tartó „keresztesháborút” kellene vívni. Ha ezt megnyerjük, akkor jön el a Kánaán. Majd ráfordulni a többiekre…

Közben már a BBC is olyan, a fronton harcoló ukrán katonákról számol be, akik szerint bizonyos területeket fel kellene adni, mert nem érnek annyit, mint az emberélet. Vajon hány emberélet elegendő ahhoz, hogy az Ön és a brüsszeli barátai igazságszomját csillapítsa?

Közben persze felmondja az összes panelt, minden témáról, többek között arról is, hogy mi egy szövetségi rendszer részei vagyunk, ezért együtt kellene mozdulnunk a többiekkel. Az már cseppet sem zavarja Képviselő urat, hogy az egyik, Ön által is említett szövetségi rendszer, a NATO vezető hatalma épp az Amerikai Egyesült Államok – amely most a békét szervezi. Ha ebben valaki nem tart a szövetségesével, azok Önök és brüsszeli barátaik.

Velük valóban nem vagyunk egy platformon. De miért is lennénk? Mára világossá vált, hogy a brüsszeli elit a háború folytatásában érdekelt. Azért, mert erre hivatkozva tovább lehet központosítani Európát, megadóztatni az európai embereket, és további forrásokat lehet küldeni Ukrajnába – miközben az ottani elit gazdagodik, és senki sem tudja, hol kötnek ki végül ezek a pénzek. Tényleg az aranyklozetek enyhítik a háború áldozatainak a szenvedését? Ezt kellene fenntartani?

És ami ennél is fontosabb: amíg tart a háború, addig a brüsszeli elit hatékonyabban el tudja palástolni, milyen zsákutcába vezette a szebb napokat látott Európát. Hogy lemaradtunk minden fontos területen, és a következő évtizedekben még tovább gyengülünk majd. Nekik a háború a politikai túlélés kérdése, a szenvedő embereknek viszont maga a halál.

Szóval értem én, Képviselő úr, hogy miután kiderült, hogy politikusként megbukott, most politikai influenszerként próbál magának babért szerezni. Ezért ír összevissza egyesével figyelemfelkeltőnek tűnő, kattintékony, de összerakva teljesen értelmetlen dolgokat. Ez is egy karrier.

Addig is, Magyarország Kormánya teszi a dolgát. A béke ügyét képviseli – nemcsak a magyar emberek, hanem egész Európa érdekében is. S nem mellesleg: szinte egyedüli európai kormányként a legtöbbet tette azért, hogy a háború borzalmai minél hamarabb véget érjenek.

Úgyhogy aki háborút akar, keresse máshol a szövetségesét, és velük levelezzen. Mi a béke oldalán állunk, és ott is maradunk!