️Az álhírkampány iskolapéldája: hogyan omlott össze a baloldal hazugságaira épített kártyavár.

Az elmúlt hetekben mindenki láthatta, hogyan indult, hogyan épült fel, majd hogyan dőlt össze a baloldal által gerjesztett álhírbotrány. Ez az eset tökéletes példája annak, miként működik a baloldali hálózat: először csak sejtetnek, aztán influenszerek és politikusok segítségével országos botrányt csinálnak. Végül, ha nem sikerül a kormánybuktató mutatvány, eltolják maguktól az ügyet, mintha soha semmi közük nem lett volna hozzá.

Az egész egy Válasz Online-interjúval kezdődött, amelyben a megszólaltatott személy bizonyíték nélküli vádat fogalmazott meg, a kormányellenes lap pedig kritika nélkül leközölte. Ezt baloldali politikusok – köztük Jámbor András, Dobrev Klára és mások – azonnal terjeszteni kezdték saját felületeiken. Az egyik ellenzéki párt már azt is követelte, hogy az álhírterjesztők által megtámadott politikust fügesszék fel.
Az álhír terjesztésében nemcsak politikusok, hanem influenszerek is aktívan részt vettek – köztük Molnár Áron, Pottyondy Edina és Pankotai Lili.
A folyamatot pedig a baloldali média folytatta:
- a HVG és a 444 a vizsgálóbizottság felállítását sürgették az ügy felderítésének érdekében,
- az RTL pedig riportokkal és további álhírekkel gerjesztette a fokozódó hangulatot.

A folyamat következménye az lett, hogy rövid idő alatt országos üggyé emelték azt, ami valójában megalapozatlan állításokra épült. A tetőpont akkor következett, amikor Arató Gergely DK-s képviselő már a Parlamentben is napirendre vitte a vádat – ezzel az álhír terjesztése új szintre lépett.

A fordulatot az Igazságügyi Minisztérium jelentése hozta meg. A vizsgálat egyértelműen kimondta: nincs kiskorú sértett, és a büntetőeljárásban egyetlen politikus neve sem merült fel. A beidézett tanúk visszavonták a vallomásaikat, hiszen az állításaikat nem tudták bizonyítani – maguk is elismerték, hogy csak hallottak valamit. A jelentés arra is rámutatott, hogy az ügy körül idegen titkosszolgálati szálak is felmerültek, különösen Káncz Csaba esetében, akinek korábbi brit hírszerzői kapcsolatai közismertek.

Ezzel összeomlott a kártyavár.
Ahogy a tények napvilágra kerültek, a baloldali megszólalók sorra hátráltak ki az ügyből:

️ Először a Telex írta meg:
„A férfi végül egy általa hallott pletykát osztott meg az újsággal, annak igazságtartalmát senki sem ellenőrizte.”
️ Ugyanezen a napon a 444 így fogalmazott:
„Ilyen gyorsan terjedő, konkrét és súlyos vádaskodás talán még soha nem volt kormánypárti politikus ellen, mint most Semjén Zsolt ellen. [...] Sok dolog együttállása kellett ahhoz, hogy egy ilyen vád ennyire hatásos legyen bizonyítékok nélkül.”
️ Másnap, a következő cikkben a 444 így írt az esetről:
„Nagyon sok a félreértés, a félinformáció, sőt, a hamis információ is jelenleg a Szőlő utcai javítóintézetben történtek kapcsán. Ez egy olyan fekete kampány, amit nem vezényelt le senki, hanem amelyben mindenki megtette a maga lépéseit.”
️ Ugyanezen a napon Stumpf András a Válasz Online-ban így fogalmazott:
„Meg kell védenünk Semjén Zsoltot. Azért, mert ha egyszer bizonyíték nélkül, puszta sejtetések alapján ki lehet csinálni bárkit, akkor holnap bárki mást is ki lehet csinálni ugyanígy.”
️ És végül Horn Gábor az ATV Startban arról beszélt:
„Itt nem egy akármilyen ügyről van szó, itt családok, emberi egzisztenciák és életek mehetnek tönkre egy félresikerült gyanúsítgatás következtében.”
Majd hozzátette: „Én Semjént személyesen jól ismerem. Kizártnak tartom, hogy ez megtörtént volna vele. Ez az én személyes véleményem.”

Ne legyenek kétségeink, ez egy kormánybuktatási kísérlet volt. Sikertelen, de nem azokon múlt, akik gerjesztették. Az ügy a mai napig kering összeesküvés-hívő, vadellenzéki fórumokon és az internet egyéb bugyraiban. A kérdés már csak az: vajon fogják-e vállalni a politikai és jogi felelősséget azok, akik politikai hasznot akartak húzni egy álhírkampányból?