️ A Trump–Putyin-találkozó után a liberális médiában – itthon és külföldön egyaránt – egymás után jelentek meg a cinikus, kárörvendő hangvételű cikkek és posztok arról, hogy nem sikerült lezárni az orosz–ukrán háborút. Ez is a háborúpárti médiaoffenzíva része: nem azokat kérik számon, akik elnyújtják a konfliktust, hanem azokat, akik békét próbálnak teremteni.

A háború első éveiben a háborúpártiak uralták a közbeszédet – a béke említése is „árulásnak” és „oroszpártiságnak” számított. Akkor Brüsszel és Washington egyként állt Kijev mögött, a háborús stratégia mentén.

️ Trump újraválasztásával és az amerikai külpolitika békepárti fordulatával azonban az erőviszonyok megváltoztak. A háborúpártiak kisebbségbe szorultak, és kénytelenek voltak taktikát váltani. Ma már nem ellenzik nyíltan a tűzszünet és a béke gondolatát, de a nyilvánosságban mindent megtesznek azért, hogy lejárassanak mindenkit, aki a béke megteremtésén dolgozik.

👉 A liberális kórus tagjai így próbálták jelentéktelenné tenni Orbán Viktor békemisszióját, és így próbálják most eredménytelennek és értelmetlennek beállítani az alaszkai találkozót is.

️ A valódi szándékokról sokat elárulnak a nyilatkozataik. Kaja Kallas szerint lényegtelen, mi történik a tárgyalásokon, mert „Oroszágnak esze ágában sincs egyhamar befejezni ezt a háborút” – ki tudhatná ezt jobban, mint az, aki nem is hajlandó kommunikálni az egyik harcoló féllel? A lengyel külügyminiszter pedig világossá tette: „elmondjuk Zelenszkijnek, hogy azt tesszük, amit eddig tettünk: fegyvereket szállítunk, támogatást nyújtunk, és garantáljuk Ukrajna útját az EU-tagsághoz.”

A szándékok nem változtak: ők továbbra is háborút akarnak Oroszországgal, mi pedig mielőbbi békét. Így a továbbiakban is azon fogunk dolgozni, hogy a magyar érdeket képviselve elősegítsük, hogy ez a konfliktus mielőbb véget érjen.