Kedves Képviselő Úr!

A genderideológiával pont az a baj, hogy meg akarja mondani az embereknek, miről mit gondoljanak, és hogyan éljék az életüket. Ennél is durvább, hogy elvárja: az állami intézmények és a média promotálják a genderideológia megközelítéseit – pont mint a marxizmusban –, és aki nem ért egyet, azt nyilvános megszégyenítéssel, kiközösítéssel, majd később állami szankciókkal sújtja.

Ráadásul erre az egész elképzelésre egy nemzetközi hálózatot építettek ki, amely minden országban jelen van, és adófizetői pénzeket használva aktívan dolgozik azon, hogy mindenki álljon be a sorba.
Ennek a hálózatnak a prominens tagja David Pressman, aki a pénzosztást végezte, és aki első sorban vonult a Pride-on, amíg nagykövet volt.

Nem vagyunk naivak. Ezt nyilván azért tette, mert ezzel is kifejezésre kívánta juttatni, hogy aki jóban akar lenni a világ legerősebb hatalmával, annak ezt a társadalomátalakítási projektet támogatnia kell. Nem vagyunk buták mi, magyarok, értjük mi, hogy mire megy ki a játék, csak nem szeretjük az ilyen fajta jelzéseket. Nem veszi be a gyomrunk.

A külpolitika ugyanis szerintünk nem erről szól, hanem az országok és népek számára kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakításáról. A volt nagykövet ezt az ősi diplomáciai alapvetést nem értette meg, és ezért a csúfos bukása is elkerülhetetlen volt. De ez az ő története, nem a miénk.

Ami különösen szánalomra méltó, az az, hogy a Momentum számára – amely eredetileg egy magyar politikai párt volna – meg az van kiadva feladatként, hogy akárhányszor valaki negatív kontextusban említi a volt nagykövetet, akkor azonnal a védelmére kell kelni.

👉Tehát a Képviselő úr helyzetértékelése igaz: valóban egy világ választ el minket egymástól, pedig egy országban élünk.
De én azt remélem, hogy most, hogy visszavonulnak a politikától, lesz idejük a miérteken gondolkodni. Ideje lenne!