Amire büszke vagyok:

👉 A magyar Nobel-díjasokra.
👉 A magyar űrhajósokra és arra, hogy ismét van magyar űrprogram.
👉 Az olimpiai sikereinkre – arra, hogy a 2024-es olimpiát 19 éremmel zártuk, és a 14. helyen végeztünk az éremtáblázaton.
👉 Arra, hogy 44 év várakozás után a magyar válogatott ismét kijutott a labdarúgó Európa-bajnokságra 2016-ban, és azóta ezt a bravúrt minden alkalommal megismételte.
👉 Az Oscar-díjas filmjeinkre és a nemzetközi sikereket elérő sorozatainkra.
👉 Az új építészeti remekeinkre, mint a számtalan nemzetközi díjat elnyert Néprajzi Múzeum és a Magyar Zene Háza.
👉 A megújuló budai Várnegyedre.
👉 A gyönyörű magyar tájegységekre – a Balatontól a Hortobágyon át a történelmi városainkig.
👉 A magyar vállalatok sikereire külföldön és idehaza.
👉 A világszinten elismert családtámogatási rendszerünkre.
👉 A kiemelkedő közbiztonságra – arra, hogy Magyarország Európa egyik legbiztonságosabb országa.
👉 Az ezeréves államiságunkra.
👉 A magyar innovációkra és találmányokra.
👉 A magyar nyelv egyediségére, irodalmunkra és költészetünkre.
👉 A magyar népzenére, népi hagyományainkra és kulturális örökségünkre.
👉 A gasztronómiánkra – a Michelin-csillagos éttermektől a világhírű borvidékeinken át a pálinkafőzés hagyományáig, a hungarikumok sokféleségéig.
👉 A magyar emberek mindennapi teljesítményére, amely felépítette és megtartotta ezt az országot.

És a sor hosszan folytatható…

(Tanulságos: az alábbi képet szerettem volna elkészíteni a ChatGPT-vel, de a közösségi irányelvekre hivatkozva ezt a kérést megtagadta. A Grok-nak nem volt ezzel problémája. A szokásos Facebook-letekerést, ami ilyen posztok után menetrendszerűen következik, pedig ezúttal is vállalom. Szép dolog ez a szólásszabadság...)