Stratégiai önsorsrontás - európai módra.

A transzatlanti gazdasági kapcsolatok jövője szempontjából kulcskérdés, hogy az Európai Unió képes-e alkalmazkodni az Egyesült Államok megváltozott külkereskedelmi és gazdaságpolitikai irányvonalaihoz. Európa egy jelentős stratégiai hibát követett el akkor, amikor a 2024-es amerikai elnökválasztási kampány során nyíltan állást foglalt Trump ellen. Ez nemcsak diplomáciai hiba volt, hanem politikai bizalomvesztést is eredményezett. Van mit helyrehozni.

Eközben egy másik területen is újra kell értékelni az európai politikát: ez pedig az Oroszország elleni szankciók kérdése. A szankciós politika célja – az európai értelmezés szerint – az volt, hogy gazdasági nyomásgyakorlással meggyengítse Moszkvát. A valóság azonban az, hogy Oroszország gazdasága nem omlott össze, sőt, új ellátási láncokat alakított ki, és új piacokat nyitott meg. Ezzel párhuzamosan Európa saját versenyképességét veszítette el – nemcsak az energiaszektorban, hanem ezzel összefüggésben az ipari termelés és az exportképesség terén is.

️ Egy hatástalan eszköz alkalmazása önmagában is hiba. Azonban amikor egy ilyen eszközt, mint a szankciók, továbbra is alkalmaznak, annak ellenére, hogy nem éri el a kívánt hatást, az már stratégiai önsorsrontás. Európának arra kellene koncentrálnia, hogy saját versenyképességét helyreállítsa. Ehhez képest jelenleg a globális versenyben – különösen Kínával és az Egyesült Államokkal szemben – egyre inkább lemaradásba kerül.

A magyar kormány azt gondolja, hogy az európai politikai elitnek ki kellene lépnie az ideológiai reflexekből, és újra a valós geopolitikai és gazdasági érdekek mentén kellene gondolkodnia. Ezzel két legyet is csaphatnának egy csapásra: helyreállíthatnák az európai versenyképességet, és a transzatlanti partnerséget is.

️ Erről beszéltem a CNBC-nek. Az interjú a hozzászólások közt megtekinthető.