Magyarországnak nem igaza van – igaza lesz.

Az elmúlt évek egyik legfontosabb tanulsága, hogy azokban a sorsdöntő kérdésekben, amelyekben a magyar kormány időben, bátran és következetesen állást foglalt – legyen szó migrációról, családpolitikáról vagy a woke visszaszorításáról –, rendre kiderült, hogy helyesen döntöttünk.

Visszatérő liberális mintázat rajzolódik ki. Először megpróbálják letagadni a fenyegetést. Ezt követően, amikor már tarthatatlan az álláspontjuk, teljes erőből támadnak minket, igyekeznek letéríteni a kijelölt útról. Szép szóval, fenyegetéssel és nyomásgyakorlással próbálnak rávenni minket, hogy változtassuk meg az álláspontunkat. Majd, amikor beigazolódik, hogy igazunk volt, akkor szépen, lassan átkullognak a mi térfelünkre.

A migráció esetében is ez történt. Emlékszünk még, hogy a migrációt „álproblémának” nevezték. Emlékszünk, hogy azt írták, „idegengyűlölet”, hogy nem engedjük, hogy illegális migránsokkal árasszák el az országot. Arra is emlékszünk, hogy azt mondták,
„az a baj, hogy továbbmennek".

Mára azonban már az egykor progresszívnek mondott országok is szenvednek a kontrollálatlan illegális migráció következményeitől: kilenc uniós tagállam – élükön a következő soros elnök Dániával – támadást indított az Emberi Jogok Európai Bírósága ellen, mert az jogi akadályt görgetett a bűnelkövető migránsok kitoloncolása elé. Svédország pedig alkotmánymódosítást készít elő, hogy megvonhassa a svéd állampolgárságot a kettős állampolgárságú bűnözőktől.

Ezért mondjuk most is: Ukrajna EU-csatlakozásának ügyében is nyugodtan hallgassanak ránk. Bizonyított tény, hogy az ukrán tagság katasztrofális következményekkel járna Európára nézve. Ennélfogva a magyar családok érdekében ellenzzük Ukrajna gyorsított csatlakozását.

Tagadhatják a fenyegetést, próbálkozhatnak akármilyen lejárató kampánnyal, ármánykodhatnak akárhogy az ukrán titkosszolgálattal közösen – mi nem fogjuk feláldozni Magyarország és a magyar emberek jövőjét egy brüsszeli háborús stratégia oltárán.