️ A liberális sajtó még mindig nem akarja érteni: nem a magyar stratégiával van gond, hanem a brüsszelivel.

A liberális elit – ideértve a Brüsszelnek referáló magyar ellenzéket is – egy olyan külpolitikai modellt követ, amely az elmúlt évek során rendre elhibázott válaszokat adott a világrend átalakulására. A valósággal egyre inkább szembemenő brüsszeli stratégia nem alkalmazkodni próbál a nemzetközi rendszer többpólusúvá válásához, hanem egy ideológiailag vezérelt, föderális szuperállamot akar kiépíteni. Az elmúlt évek válságait ezért rendre további centralizációra, és a nemzeti hatáskörök elvonására használta fel – a kudarc viszont egyre inkább nyilvánvaló.

Nem a magyar nagystratégiával van tehát a baj, hanem a brüsszelivel. Íme néhány pont, hogy miért:

👉 Az Európai Unió nem közvetítőként, nem stabilizáló hatalomként, hanem résztvevőként lépett be az orosz–ukrán háborúba. A brüsszeli stratégia a geopolitikai realitásokat figyelmen kívül hagyva a háborús logikát tette meg politikai identitása egyik alapjává. Ez a háborúpárti attitűd nemcsak az unió belső politikai kohézióját bomlasztja, hanem Európa globális pozícióit is gyengíti. Magyarország ezzel szemben a békében érdekelt, ezért minden erőfeszítésünkkel ennek előmozdításán dolgozunk.

👉 A blokkosodásban gondolkodó brüsszeli logika nem értette meg a XXI. század nemzetközi rendjének lényegét sem: a világrendszerváltás egy többpólusú új világrendet hozott el. Ebben a közegben azok az államok értékelődnek fel, amelyek képesek hidat képezni a nagyhatalmak között. A blokkosodás ezért nemhogy növeli, hanem sokkal inkább csökkenti az európai országok relatív geopolitikai szerepét. Magyarország ezzel szemben egy áthidaló, kulcsállam pozíció megteremtésére törekszik – mert csak így tudja fenntartani szuverenitását és hosszú távú mozgásterét a gyorsan változó világrendben.

👉 A brüsszeli föderalista törekvések a hatékonyság álcája mögött a demokratikus legitimitás felszámolásához vezetnek. A föderalisztikus törekvéseket Brüsszel rendre a válságokra adott válaszként tálalja, miközben ezen keresztül számolja fel az európai közösség leghatékonyabb önkorrekciós képességét. A brüsszeli döntéshozatal az elmúlt évek válságait – migráció, koronavírus-járvány, energiaválság, háború – rendre egységes válaszokkal próbálta kezelni, miközben figyelmen kívül hagyta a tagállami kontextusokat. A nemzeti hatáskörök sorozatos csorbítása hosszú távon aláássa az EU működőképességét is. A tagállamok érdekei nem másodlagosak az unióhoz képest, hanem azok képezik az unió politikai alapját.

A brüsszeli stratégia következményei mára világosak: a gazdasági kapcsolatok teljes összeomlása Oroszországgal, elhidegülés Kínával, folyamatos pozícióvesztés a globális Délen, valamint éles feszültségek az Egyesült Államok új republikánus adminisztrációjával – amelyet Brüsszel ideológiai alapon maga provokált ki. Az európai elit meg volt győződve arról, hogy Donald Trump nem térhet vissza, miközben nyíltan kampányolt ellene – ezzel diplomáciailag eljátszva Washington bizalmát.

Nem elég, hogy Brüsszel néhány év alatt a világ legelszigeteltebb régiójává tette Európát, de mindezekből a külpolitikai kudarcokból gazdasági hanyatlás is következik. Az eurózóna gazdaságilag gyakorlatilag stagnál, a versenyképességi mutatók pedig sorra romlanak.

Nekünk viszont van egy működőképes stratégiánk: háború helyett béke, blokkosodás helyett gazdasági semlegesség, európai szuperállam helyett nemzetek Európája. Ennek köszönhetően hazánk egyedülálló módon pragmatikus, jó kapcsolatot ápol a világ valamennyi meghatározó erőközpontjával – Amerikától kezdve, Oroszországon és az arab államokon, Izraelen és a közép-ázsiai országokon keresztül Kínáig bezárólag.

Magyarország kiemelten jó kapcsolata az Amerikai Egyesült Államokkal stratégiai előnyt jelent minden más európai országhoz képest. Jelenleg is intenzíven dolgozunk egy kölcsönösen előnyös kétoldalú megállapodás megkötésén, amely új alapokra fogja helyezni az amerikai–magyar gazdasági együttműködést.

Az, hogy mennyivel gördülékenyebb a Budapest-Washington együttműködés, legvilágosabban a vámügy esetében mutatkozik meg: jelenleg Brüsszelnek kellene kedvező megállapodást kötnie Washingtonnal, de ez egyelőre szemmel láthatóan nehézségekbe ütközik számukra. Ellenben ha Magyarországnak lenne lehetősége külön vámmegállapodást kötni az USA-val, minden bizonnyal már meglenne a “deal”.

Az amerikaiakkal nem csak gazdasági, de geopolitikai értelemben is egy irányba mutatnak az érdekeink. Magyarországhoz hasonlóan az USA is az orosz-ukrán háború mielőbbi lezárásában érdekelt. Ezért már a kezdetektől foga támogattuk az amerikai béketörekvéseket – és Magyarország álláspontja szerint Európának szintén aktív közvetítő szerepet kellene betöltenie Amerika oldalán.

Minden brüsszeli ártó szándék ellenére Magyarországon alacsonyan tudtuk tartani az energiaárakat, növelni tudtuk a hazánkba érkező működőtőke beáramlását, meg tudtuk őrizni a magyar munkahelyeket, és növeltük a magyar költségvetési mozgásteret, aminek köszönhetően jelenleg épp Európa legnagyobb adócsökkentési programját hajtjuk végre.

️ Nem dőlhetünk azonban hátra: Brüsszel a legnagyobb stratégiai hibát éppen most készül elkövetni. Ahelyett, hogy helyreállítaná Európa versenyképességét és megerősítené saját védelmi képességeit, Ukrajnát gyorsított tempóban akarja betolni az Európai Unióba, és az unió közös forrásait Ukrajnába irányítaná át. Ez a döntés végképp térdre fogja kényszeríteni az európai gazdaságot – és tovább mélyíti az unió politikai válságát.

Magyarország felelőssége, hogy – hiába menetelne Brüsszel tovább a zsákutcába – az Európai Unió tagjaként minden rendelkezésére álló eszközzel azon dolgozzunk, hogy az európai közösség visszataláljon a józan nemzeti érdekekre épülő együttműködés útjára. Ez szolgálja leginkább a magyar emberek érdekeit is. Ezért fogunk dolgozni a jövőben is.