Ukrajna Európai Unióhoz csatlakozásának terve nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is kibírhatatlan terheket róna ránk. A Magyar Külügyi Intézet számításai szerint Ukrajna integrációja az Európai Unió számára összesen 2500 milliárd eurós kiadást jelentene – ez az EU 2025-ös költségvetésének több mint tizenkétszerese.

A Világbank szerint – ami egyébként konzervatív becslés – pusztán Ukrajna újjáépítése 500 milliárd dollárba kerülne, míg az ukránok már 1000 milliárd dollárra teszik ezt az összeget. Ukrajna működtetése évi 100 milliárd dollárt vinne el, tekintettel arra, hogy az amerikaiak többé nem kívánnak ebben részt vállalni, és a jelenlegi uniós tervek szerint a tagállamoknak a GDP-jük 0,25 százalékát kellene Ukrajna védelmének a megerősítésére fordítaniuk – ez évi 50 milliárd eurót jelentene. Hazánk számára ez akár több évre elosztva 20 000 milliárd forintos terhet is jelenthet – ez az összes a 2023-as költségvetés 70 százaléka.

Az EU agrárpénzeinek 25 százaléka Ukrajnába áramlana. A magyar gazdák 7 milliárd eurós támogatástól esnének el, gazdálkodónként mintegy 3 millió forintot bukva.

Egy uniós dokumentum szerint Ukrajna felvételével a jelenlegi nettó haszonélvező országok – köztük Magyarország – jó eséllyel nettó befizetőkké válnának. Vagyis nem kapnánk, hanem fizetnénk – nemcsak Ukrajna működtetésére, de a fejlesztéseire is.

Egy ennyire instabil államiságú, bizonytalan társadalmi és gazdasági állapotú, a háborúban sajnálatos módon tönkrement és lerombolt ország felvétele az EU előtt álló összes többi kihívás kezelését is ellehetetlenítené, és Magyarország stratégiai pozícióját súlyosan meggyengítené.

A helyzet világos: az Európai Unió vezetői a csatlakozási tárgyalásokat a jelenlegi ciklus végéig, 2029-ig le akarják zárni – még az EP-választások előtt, nyilvánvalóan azért, hogy a választásokon az európai választók ne tudják ezeket a terveket megakadályozni. Ebből következően a tagállamok kormányainak tanácsi álláspontja lesz az irányadó, és a jelenlegi, illetve a 2026-ban hivatalba lépő magyar kormány az egyetlen, amely a Tanácsban ezt a tervet meg tudja akadályozni.

Mivel az ellenzék programja immár tartalmazza Ukrajna uniós csatlakozásának támogatását, különösen fontos, hogy a magyar kormány segítséget kapjon a magyar emberektől a tervek megakadályozásához.

A Voks 2025 véleménynyilvánító szavazás így az elkövetkező évek egyik legfontosabb gazdasági-stratégiai akaratnyilvánításává vált. Az én meggyőződésem az, hogy aki Magyarországot és a magyar gazdaságot akarja megsegíteni, annak ilyen helyzetben nemet kell mondania Ukrajna erőltetett felvételére – és olyan politikai erőt kell támogatnia, amely ezt tűzzel-vassal megakadályozza.

Erről beszéltem az Economix Money Talks '25 című konferenciáján.