Az ukrajnai háború valódi természetét leplezi le a The New York Times friss, több száz kormányzati és katonai tisztségviselővel készített interjúra épülő oknyomozó anyaga. A cikk szerint az ukrán katonai műveletek gerincét a kezdetektől az Egyesült Államok adta.

A fegyverszállítmányok végeláthatatlan sora mellett amerikai katonai tanácsadókat küldtek Kijevbe, emellett katonai hírszerző és CIA-tisztek a németországi főhadiszálláson segítettek megtervezni és támogatni az ukrán offenzívákat. Washington hírszerzéssel, célzási adatokkal és végső soron a stratégiai irányítás átvételével vált az ukrán hadviselés meghatározó szereplőjévé – mindezt úgy, hogy amerikai katonák nem harcolnak a fronton, de a háborút lényegében ők vezették a háttérből.

Ez a partnerség – amelyet a cikk „titkos kísérletként” jellemez – egy új típusú háborús modell: maximális irányítás minimális politikai kockázattal. Az Egyesült Államok a terrorizmus elleni harcban megszerzett technológiát és hadműveleti tapasztalatot most egy hagyományos államközi konfliktusban tesztelte, méghozzá egy nukleáris nagyhatalommal szemben. A Biden-adminisztráció fokozatosan lépte át a saját maga által húzott vörös vonalakat, egyre mélyebbre sodródva egy olyan eszkalációs spirálba, amelyről ma már maga az amerikai sajtó is elismeri: veszélyesen közel vitte a világot egy közvetlen orosz–amerikai katonai konfrontációhoz.

Mindez megerősíti azt, amit mi már 2022 elején is mondtunk: ez a háború klasszikus proxyháború Oroszország és az Egyesült Államok között. Amikor ezt a Magyar Országgyűlésben egy felszólalásban megemlítettem, a baloldal és a hozzá köthető média képtelenségnek próbálta beállítani.

A Biden-adminisztráció megbukott, így lehetőség nyílt a háború lezárására. A Trump-adminisztráció az évek óta húzódó véres háború tárgyalásos lezárására törekszik. Európának pedig a háború szervezése helyett érdeke és kötelessége is támogatni az amerikai béketörekvéseket.