Beszéd az MCC 2024-es tanévnyitóján
Budapest, 2024. szeptember 19.

Igen tisztelt MCC-s Hallgatók, Oktatók és Kutatók! Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégeink! Tág értelemben vett MCC-s Család!

Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki önkéntesként részt vett, részt vesz vagy részt fog venni a Dunán levonuló árvíz elleni védekezésben. Köszönjük, hogy példát mutattok helytállásból, áldozatvállalásból, tettrekészségből. Megmutatjátok, hogy milyen az MCC-s szellem.
Az árvízi védekezés arra is rávilágít, hogy mennyire fontos felkészültnek és szorgalmasnak lenni. Az elmúlt évtizedekben kiépült védművek, felépült mobilgátak és víztározók nélkül esély sem lenne védekezni és a vizet megállítani. Mint ahogy nem lenne esély a most kifejtett áldozatos munka nélkül sem. A felkészültség és a szorgalom együtt adják ki a sikert.
Ez a felismerés motivált minket ennek az évtizednek elején, amikor úgy döntöttünk, hogy ideje új küldetést adni az akkor már több évtizede működő Mathias Corvinus Collegium számára. Akkor az a célt fektetett le, hogy az MCC Európa legmeghatározóbb nemzeti, hovatovább hazafias alapon álló, de nemzetközi színvonalon és hatókörrel működő tehetséggondozó intézménye legyen.
Örömmel tapasztalom, hogy mára az MCC valóban nemzetközileg ismert és elismert intézménnyé vált. Az MCC-t ma már mindenhol komolyan veszik, neves kutatók, oktatók járnak hozzánk órákat, képzéseket adni, hallgatóink a világ legjobb egyetemein tanulhatnak. Nemzetközi építkezésbe kezdtünk saját magunk is, partnerintézményeink megtalálhatók a világ minden pontján. Valóban képesek vagyunk négyzetre emelni a magyar tehetséget, ahogy azt a kezdetektől kitűztük magunk elé.
De sokan nem nézik ezt jó szemmel. Mostanra az is világossá vált, hogy aki fontos dolgot tesz, olyat, ami számít, olyat, aminek súlya van és tétje van, annak mindig lesznek ellenfelei. Az MCC pedig ilyen munkát végez. Ezért megpróbálnak minket kikezdeni, kritizálni, elvenni a sikereink élét. Ott kötnek belénk – ezt gondolom ti is tapasztaljátok –, ahol csak tudnak.
Az, hogy „illiberális janicsárképző” állandó jelzőt mindig megkapjuk, igazából nem újdonság. De újabban kritikákat kapunk azért is, mert a nemzetközi térben mindenhol ott vagyunk, színvonalas fórumok állandó résztvevői vagyunk. Kritikát kapunk azért is, mert a külföldön tanuló hallgatóinknak és kutatóinknak jó ösztöndíjat adunk. Ezek azok a jelenségek, melyek fölött igen nehéz napirendre térni.
A dolgok mögé nézve azonban szerintem az is kiderül, és igazából erről szeretnék ma beszélni, hogy miért is szaporodtak meg ezek a kritikák. A CEU, azaz Soros György egyetemének egyik professzora szerint az MCC azért veszélyes, mert olyan, mint amilyen saját intézménye szeretett volna lenni húsz évvel ezelőtt. Szerinte az MCC olyan hely, amely nemzetközi nevet csinál magának, és ahol kifejlődik az új generáció.
Mindeközben az is látszik, hogy mára a Soros Egyetem valóban ideológiai zárt osztállyá vált. Olyan hellyé, ahol az oktatóknak kell önkritikát gyakorolniuk, ha nem elég „sokszínű” kutatócsoportot vezetnek, és ahol a hallgatók pellengérre állítják az egész egyetemet, mert például nem foglal állást a közel-keleti terrorizmus támogatása mellett.
A Soros Egyetem egy másik oktatója szerint az MCC az illiberális tudásátadás fő szervezete, ezt már hallottuk. Persze mi mást is várhatunk egy olyan intézmény oktatójától, amely arra a hazugságra alapozza az identitását, hogy elüldözték őket Budapestről. Miközben pár napja tartottak Budapesten konferenciát, ahol a hazánkba akkreditált diplomáciai képviseletek tagjai is, vezetői is felszólaltak.
Mindezek fényében, vagyis hogy van itt egy kis zavar, érdemes a dolgok mélyére ásni. Meglátásom szerint ugyanis a Soros Egyetem idézett professzorai legalább két okból néznek ránk rossz szemmel. Egyrészt azért, mert jól állunk, viszonylag sikeresek vagyunk. Évről évre egyre több a diák, egyre több a jelentkező, egyre felkészültebbek az oktatók, egyre több a nemzetközi partner, egyre nagyobb az intellektuális teljesítmény. Nem vagyunk olyan ideológiai zárt osztály, mint a Soros-egyetem.
Másrészt rossz szemmel tekintenek ránk azért is, mert a sikerek és a teljesítmény ellenére mi nem a nemzetközi liberális közösség prófétáit akarjuk újrateremteni. Nem arra használjuk az erőforrásainkat és a tehetségünket, hogy még több globalista gondolkodású embert adjunk a világnak, és még több érvet adjunk a globalizmus ideológiájának a kezébe. Ez a szemtelen MCC nem elég, hogy viszonylag sikeresnek tűnik, még egy másik ügyet is szolgál. Én azt gondolom, hogy valójában ez jár az ő fejükben.
A másik ügy pedig, amit szolgálunk, a magyar nemzet ügye. Mi, MCC-s oktatók, kutatók, hallgatók, szeniorok, juniorok azért vagyunk itt, mert hiszünk abban, hogy kell és lehet is a dolgok állásán javítani – mint ahogy nekünk is napról napra jobbá kell válnunk.
De ez a meggyőződés, hogy napról napra jobbá kell válnunk, a mi esetünkben a magyarság iránti elköteleződésből is fakad. Ezért, aki az MCC közösségének tagja, először is büszkén vállalja magyarságát, vállalja azt, hogy tehetségével nemcsak a saját életén, hanem a magyarok helyzetén is javítani akar, a magyarság értékeit kívánja megőrizni – úgy, hogy azok évszázadok múlva is fennmaradhassanak és tovább élhessenek.
Ehhez ugyanis minél több olyan magyar fiatalra van szükség, aki szorgalmát és felkészültségét hajlandó Magyarország és a magyar emberek szolgálatába állítani. Aki megállja a helyét bármilyen vitában, aki bármilyen fórumon és szituációban világszínvonalon képes képviselni saját magát és a magyarok ügyét, akár itthon, akár külföldön. Az MCC olyan intézmény, amely ehhez szeretné hozzásegíteni a tehetséges diákjait. Más intézményeknek más céljaik vannak. S virágozzék ezer virág, de nekünk ez a hozzáállásunk.
Ám hiába vallják magukat például Soros György egyetemén a tolerancia bajnokainak, ők nem képesek azt elviselni, hogy az MCC más célokat tűzött ki maga elé. S ennyiben inkább ők olyanok, mint régen a moszkvai Lenin Intézet. És pont úgy is viselkednek, mint az egykori kommunisták. Támadnak minket minden fronton – hazai és külföldi médiában, liberális politikusok szájába adva a mondatokat, nemzetközi kutatóhálózatokon keresztül –, mert pontosan tudják, hogy a fiatalok, akik innen kikerülnek, az új generáció azokat az értékeket fogja képviselni, amelyekben mi – mindannyian itt, a teremben – hiszünk. Azok számára, akik innen, ebből a közösségből kerülnek ki, a magyar érdek fontosabb lesz bármely globalista ideológia által támasztott célnál.

Kedves Hallgatók!

Nem ez az első alkalom a magyar történelemben, hogy ilyen ellenfelek jönnek velünk szemben. Éppen ezért érdemes szerintem tanulni a történelemből. Amikor a hagyományos értékeket – mondjuk úgy – szintén meghaladni akaró kommunisták a 20. század elején megjelentek a magyar történelem színpadán, a nemzeti oldal képviselői nem vették őket komolyan. Legyintettek egyet, azt mondták, ilyen hagymázas hülyeségekkel úgysem jutnak idehaza semeddig.
Aztán eltelt pár év, s mégis hatalomra jutottak, és sorra zárták be az egyházi iskolákat, a nemzeti elköteleződésű intézményeket. Államosítottak, felszámoltak, áthelyeztek, száműztek, táborba küldtek, akit csak tehettek. Ezért szerintem azt a hibát nem szabad még egyszer elkövetni, hogy félvállról vesszük ezeket a dolgokat.
Úgyhogy amikor Soros György médiája, egyeteme, NGO-hálózata vagy éppen a politikai viták elől elmenekülő aktuális hordószónok, aki a vele egyet nem értő MCC-s hallgatókat tiltogatja le a közösségi médiában azt mondja, hogy el kell venni tőlünk, MCC-sektől azt, amivel gazdálkodunk, meg kell szüntetni az ösztöndíjaitokat, meg kell fosztani titeket a lehetőségtől, hogy kihasználjátok a bennetek rejlő tehetséget, akkor azt egy percig sem szabad félvállról venni.
Ez nem egy konstruktív elvi politikai vita, melyben részt lehet venni, hanem minden ilyen megnyilvánulás tulajdonképpen a Mathias Corvinus Collegium céljait akarja megkérdőjelezni. S ezért az ilyesmivel szemben szerintem intellektuális értelemben meg kell tudnunk védeni magunkat!
Már csak az a kérdés, hogy mégis hogy tudjuk mindezt megtenni. A válasz szerintem egyszerű. Pont úgy kell védekezni az ideológiai gátszakadás ellen, mint az igazi árvíz ellen. Felkészüléssel és szorgalommal. Azaz: meg kell erősíteni a meglévő védműveket, újakat kell építeni, s amikor menni kell a gátra, akkor szorgalmasan ki kell venni a részt a munkából.
A gyakorlat nyelvére fordítva mindezt, szerintem folytatnunk kell azt az intézményépítést, amit elkezdtünk. Még több, még színvonalasabb nemzetközi konferencia kell. Még kitartóbban kell képviselni a hazánkat, hazánk ügyeit a nemzetközi fórumokon. Még több ösztöndíjra van szükség. Még több új ötletet, gondolatot kell tudnunk becsatornázni. Még több kiváló kutatót kell fogadnunk. „Ami ma elég, az holnap kevés! – pontosan úgy, ahogy Szilágyi Áron többszörös olimpiai bajnok megfogalmazta.
Emellett szorgalmasnak is kell lenni. Bele kell állni, fel kell vállalni vitákat, beszélgetéseket úgy a közéleti megmérettetésekben, a tudományos szférában, mint a baráti beszélgetésekben.
Ehhez felkészültnek is kell lenni, és ebben a felkészültségben tud mindenkinek segíteni a Mathias Corvinus Collegium!
Ennek szellemében szeretném én is köszönteni Mark Khater professzor urat a Cambridge-i Egyetemről, valamint Bogsch Erik elnök urat, aki az egyik legsikeresebb magyar vállalatot, a Richter Gedeont vezette több mint 30 éven keresztül. Szerintem náluk jobban senkitől nem tudnánk tanulni arról, hogy mit jelent és miért fontos felkészültnek és szorgalmasnak lenni.
Nagyon szeretném megköszönni én is, hogy eljöttek, s mindenkinek jó munkát, sok sikert kívánok.

A Mathias Corvinus Collegium 2024–25-ös tanévét ezennel ünnepélyesen megnyitom!

Köszönöm szépen, hogy beszélhettem.