Beszéd a budapesti AI Summiton️️

——

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Jelenlévők!

Az előadásom címe: Miért nem az AI írja a magyar nagystratégiát? Azt az előadás elején szeretném leszögezni, hogy bár javarészt amellett fogok érvelni, hogy az AI – legalábbis ahogy ma ismerjük – nem lenne képes olyan stratégiát írni, amit jól szívvel el is fogadnánk, ez nem jelenti azt, hogy ez egy AI-ellenes előadás lesz. Sőt, mire a dolog végére érek, szeretnék példákat is hozni arra, miben tud segíteni a mesterséges intelligencia, akár konkrétan a stratégiaírásban, akár tetszőleges szöveg írásában, akár csak az ötletelés szintjén. Szóval semmi baj az AI-jal, csak lehetőleg ne írjon stratégiát. Legalábbis jellemzően ezt szoktuk gondolni.
Nem véletlen, hogy egyes ellenzéki politikusok nyilatkozataival kapcsolatban pejoratív módon merül fel, hogy olyan, mintha a ChatGPT írta volna. A ChatGPT képes nyilatkozatot írni, de a politikus inkább valami saját gondolattal álljon elő! Egyébként a ChatGPT ugyanúgy képes stratégiát is írni. Én kipróbáltam, írt nekem egy vázlatot, ami nem is volt annyira rossz, szerepeltek benne a ma divatos hívószavak. Olyanokra gondolok, mint zöldátállás, körforgásos gazdaság, klímacélok, energiabiztonság stb. De amellett, hogy ezek a valóban stratégiai léptékű dolgok szerepeltek az AI javaslatában, az egész vázlat mégis olyan volt, hogy lényegében bármelyik ország stratégiájának elment volna.
Éppen ebben áll a probléma. Az a stratégia, amelyik bármelyik országnak megfelel, tulajdonképpen nem felel meg egyetlen országnak sem. Szükség van valami többletre, sajátos látásmódra, amitől egy tetszőleges nagystratégia valóban magyar nagystratégiává válik. Ahhoz, hogy ezt a pluszt, ezt a többletet megtaláljuk, a politika lényegéhez kell visszamennünk, és ez a politikusi szakma alapvető természetét érinti. S mivel lényegi kérdésről van szó, ezért az erről való gondolkodás sem ma kezdődött.

Talán nem is fogok meglepni senkit, ilyenkor jön a jól bevált fordulat, hogy „már az ókori görögök is természetesen…”. Az ókori görögök persze nem mesterséges intelligenciáról gondolkodtak, vagyis nem egészen, de azért majdnem.
Platónnak van egy dialógusa, amelynek Az államférfi a címe. Értelemszerűen az egész párbeszéd arra megy ki, hogy megpróbálják kideríteni, hogy ki az államférfi, ki vagy mi kell ahhoz, hogy valaki államférfi legyen. Ebben párbeszédben Platón az egyik szereplővel lényegében azt mondatja ki, hogy nem a kormányzás szabályai, hanem a kormányos képességei vezetik át a hajót a viharos tengeren. És ugyanígy igaz ez az államra is. Az állam hajója mint toposz nagyjából innen datálódik. Tehát az államban is a politikai vezető erénye, hogy képes a szabályok értelmét meghaladva, azok szellemében, de azok tartalmán túlmutatva dönteni.
Ez a platóni szöveg további érdekességeket is rejt. Szerepel benne a kormányos szó. A kormányos szó görögül kübernétész. Természetesen nem vagyok perfekt ógörögből, de utánanéztem a dolognak. És kiderült, két olyan szó is van ma, 2500 évvel későbbi életünkben, amely eredetét tekintve a kübernétész görög szóból származik. Az egyik a kormányzás, angolul government, ami egyébként történelemtanulmányainkban gubernátor kormányzó formában is ismerős. A másik, ma is használt szó, amely ebből származik, a kibernetika. Tehát a szabályozás, a vezérlés, az információfeldolgozás és -továbbítás általános törvényeit kutató tudomány neve is a görög kormányzás szóból származik. Értelemszerűen a mesterségesintelligencia-kutatás, -fejlesztés, az AI használata szorosan összefügg a kibernetikával.
Tehát legalább a szavak szintjén, de alapvetően a koncepciók szintjén is van valami rokon, valami egy tőről fakadó a kormányzás és a mesterséges intelligencia között. Mintha az eredeti platóni idézetben vagy értelemben a kibernetika felelne meg a kormányzás szabályainak, s a kormányos szabályokon túlmutató képességei lennének azok, amelyeket kifejezetten a politikus személyétől várunk. Ha ezt így végiggondoljuk, akkor arra jövünk rá, hogy hiába régi a szöveg, ez ma is létező dilemma. Honnan lehet tudni, hogy mit kell tenni? A szabályok diktálják a cselekvés irányát, vagy a személyes rátermettség?
Napjaink uralkodó, nyugati társadalmi berendezkedése az úgynevezett procedurális demokrácia. Ez lett a divat Nyugaton, főleg az 1990-es évek utáni úgynevezett neoliberális évtizedekben. Ennek értelmében elsősorban nem a vezetők személyes kvalitásai, hanem a törvények és a törvényeket értelmező végrehajtó különböző hatalmi ágakhoz tartozó állami intézmények szabják meg a cselekvésnek az irányát. Olyan ez, mintha egy ország vezetése autópilóta üzemmódba kerülne, mintha nem is emberek, hanem a vezetésre vonatkozó szabályok irányítanának.
Ha valaki figyeli a magyar kormány és az Európai Unió vitáit, akkor szinte mindegyik értelmezhető ebből a szempontból. A magyar kormány ugyanis kezdetektől fogva úgy érvel, hogy nem lehet minden kérdést robotpilótákra, vagyis bürokratákra bízni. Néha ki kell lépni a keretekből, mert egy probléma az előre adott keretek között egész egyszerűen nem kezelhető.
Mára egyébként azt is látjuk, hogy a nyugati politikában is egyre inkább jönnek föl azok a politikusok, akik kifejezetten személyes vezetés hiányára rámutatva akarnak vezetővé válni. Az sem véletlen, hogy ezeket az erőket szuverenitáspárti erőknek szoktuk nevezni, az egyéni utak felfedezésének és bejárásának képessége ugyanis a szuverenitásnak az egyik különös ismertetőjegye.
Az, hogy ezek az erők a Nyugaton is megjelennek, szerintem messze nem véletlen. Kiderült ugyanis, hogy éppen úgy, ahogy Platón írja, a pusztán szabályokra épülő robotpilóta politikának egészen egyszerűen megvannak a maga korlátai. Egy ilyen rendszer egész jól teljesít akkor, amikor minden rendben van, amikor kiszámíthatóan mennek a dolgok, és nem kell váratlan eseményekkel megküzdeni.
De a viharos tenger kiszámíthatatlan. Pusztán kalkulációk alapján, pusztán az adatokra támaszkodva nem lehet meghatározni, hol csapnak le ránk a hullámok, mikor jön egy zivataros vagy viharos szélfuvallat, merre tisztul az ég, és merre van a kiút. Még a mai, modern kor technológiájának az alapján sem vagyunk képesek erre, mint ahogyan ezt néhány héttel ezelőtt a földközi-tengeri jachtbaleset tragikus erővel bizonyította. Kell valami plusz, kell valami más, kellenek a kormányos képességei, hogy átvezesse a hajót a kiszámíthatatlan tengeren.
Szabályokat alkalmazni csak kiszámítható környezetben lehet, de amikor nem lehet kalkulálni, akkor személyes kvalitásra van szükség. Arisztotelész írja a Politikában: „mert ami határozatlan, annak a mérővesszője is határozatlan”. S pontosan ebben áll a kalkulálható, szabályokra épülő politikacsinálásnak a korlátja. Aki sikeres politikus, jó vezető akar lenni, képesnek kell lennie felismerni, mi a helyes, és mi a helytelen, akkor is, ha a kormányzás szabályai ezt előre nem képesek megválaszolni. Ez olyan tényező, amit a stratégiaalkotásban is figyelembe kell venni. De vége is az ókori görög blokknak. Térjünk vissza a mába.

Azzal kezdtem az előadást, hogy a ChatGPT által írt stratégia bármelyik ország stratégiája lehetett volna. Ez nem valami csoda, hanem arról van szó, hogy a ChatGPT egy úgynevezett generatív nyelvi modell, amely a matematikai formulák segítségével kalkulálja ki a legvalószínűbb választ. Ezek olyan keretek, amelyekből a mesterséges intelligencia abban a formában, ahogy ma ismerjük, egész egyszerűen nem képes még kilépni.
Van azonban a politikának és a stratégiaalkotásnak egy olyan tényezője is, mely nem írható le szabályokkal. Nem létezik olyan, hogy általános stratégia, mely nem veszi figyelembe a közösség történelmét, szociokulturális meghatározottságait, földrajzi adottságait és sajátos értékvállalásait. Egy stratégia a politikában csak akkor jó, akkor megfelelő, ha tisztában van az adott közösség történelmével, történelmi tapasztalataival, valamint az abból következő értékvállalásokkal. S ami még ennél is fontosabb, egy jó stratégia azzal is tisztában van, hogy ezek az értékvállalások, tapasztalatok, adottságok miként fordíthatók a közös cselekvés nyelvére. Úgy is mondhatjuk, hogy valamilyen különleges belátás, valamilyen kreatív intuíció, valamilyen hatodik érzék is szükséges hozzá.
A mesterséges intelligencia nem képes olyan stratégiai javaslatokat tenni – miközben a legtöbb irodalomban a blokkosodás irányába indul el a nemzetközi szakirodalom –, hogy nekünk a konnektivitás és a gazdasági semlegesség irányába kell elindulnunk. Sosem fog olyan huszárvágásszerű lépéseket javasolni, amilyen lépéseket például Szingapúr, Izrael vagy más országok – például Svájc pár évszázaddal ezelőtt – megtettek, sikeresen megvalósítottak, és ezen keresztül sikeres országgá váltak.

Ezeket a javaslatokat ugyanis nem lehet pusztán kiszámolni. A mesterséges intelligencia nem fogja tudni megmondani, hogy mi a magyar. Nem tudja kiszámolni, hogy mi köt össze minket, magyarokat. Fogalma sincs arról, hogy miért vagyunk hajlandóak közös cselekvéseket tenni egy adott cél elérése érdekében mi, magyarok. Hadd hozzak még egy érzékletes példát.
A Mathias Corvinus Collegiumban minden évben tartok egy Politikai gondolkodás a mindennapokban című kurzust. A kurzus, mint a neve is mutatja, inkább szól egyes politikatudományi problémák könnyed, mintsem akadémiai jellegű megvitatásáról. A munkamódszer része, hogy egy-egy problémát egy vonatkozó filmjeleneten keresztül igyekszünk a diákokkal közösen megtárgyalni. Nem kell komoly dolgokra gondolni, nem a Macbeth, hanem a Star Wars vagy éppen az Oroszlánkirály szokott terítékre kerülni. Követve ezt a módszert, a számonkérés is hasonló. A hallgatóknak ki kell választaniuk egy művészeti alkotást, és abban kell bemutatniuk a politikai gondolkodási relevanciát. Mondanom sem kell, hogy ez a kurzus legizgalmasabb része, egy elsős egyetemista még tényleg odateszi magát, és közben nem korlátozzák az Akadémia néha okos, néha okoskodó szabályai. És persze a diákok oldaláról sem kell nagy képzőművészeti klasszikusokra gondolni. Gyerekmeséktől kezdve Taylor Swiftig mindenre volt már példa.
Az előző félév végén az egyik dolgozat a Duna partján található Marriott Hotel épületét elemezte. A dolgozat – nagyon helyesen – igencsak bátor volt, és kerek perec kiemelte, hogy az épület ronda, és nem illik a történelmi Duna-partra. Eleve a Kádár-korszak fricskájaként született, és a mai napig nem találja meg a helyét a városképben, valójában csak elcsúfítja a Duna-korzót. Nem kell a fiatal kollégával egyetérteni, nem kell kritizálni sem, de ez volt az ő megállapítása. A kísérlet kedvéért szintén megkérdeztem a mesterséges intelligenciát is, hogy mi a véleménye a Marriottról. Mármint nem a láncról, hanem az épületről. Elnézést a brand rontásért, nem ez az előadás célja, csak szemléltetésként alkalmazom ezt a példát. A mesterséges intelligencia biztonsági választ adott, azt mondta, hogy az épület neki, mármint az AI-nak, nem a személyes kedvence, de mégiscsak Budapest ikonikus épületéről van szó. Innen pedig nagyjából leírta azt, ami egy átlagos útikönyvben található.
Az adott információk alapján ez volt ugyanis a legvalószínűbb válasz. De olyan választ adni, amely a magyar történelmi tapasztalat alapján, értékvállalások alapján fogalmaz meg véleményt, csak egy MCC-s hallgató, azaz pontosabban mi, a magyar közösség tagjai vagyunk képesek. Erre a képességre van szerintem szükség akkor is, amikor a magyar nagystratégia írására adjuk a fejünket. Ki kell lépni szabályok adta keretek közül, nem elég a legvalószínűbb válasz, kell a hatodik érzék, kell bizonyos kreatív intuíció, kell az, amitől egy átlagos stratégia magyar nagystratégiává válik.

Hölgyeim és Uraim!

Azt ígértem Önöknek, hogy arról is fogok beszélni, hogy mégis miben tudja a politikusokat segíteni az AI. Mivel generatív nyelvi modellről van szó, nem meglepő, hogy az AI elsősorban a szövegalkotásban tud minket segíteni, de nem úgy, hogy megír helyettünk valamit. Vagy ha igen, az biztosan nem lesz olyan, mint amilyennek szeretnénk, hogy legyen. De az AI segíthet például fordítani, hiszen lényegében minden nyelvről, még holt nyelvekről is magyarosan fordít. Ez hatalmas segítség.
Segíthet hasonlatokat, nyelvi leleményeket, vicceket, anekdotákat megkeresni. Számtalan ilyet ismer. Az AI nagyon erős abban például, hogy ha van egy filmjelenet, amit idézni szeretnénk, de nem emlékszünk rá, hogy melyik filmben volt az adott jelenet, és hogy hangzott, akkor viszonylag tág paraméterek között képes felsorolni, hogy milyen jelenetek jöhetnek szóba. Nem egy ilyen referenciát sikerült már személyesen nekem meg a kollégáimnak is megtalálnunk. A gép segíthet adatokat keresni, például összeszedni egy adott szakterület tíz legfontosabb szakirodalmát. Néha olyanokat ajánl, amiket érdemes elolvasni, néha meg olyanokat, amiket nem.
És van még egy dolog. Az AI képes arra, hogy véleményt mondjon az ember munkájáról. A hecc kedvéért megkérdeztem tőle, mi a véleménye a mostani előadásomról. Egy picit hosszú, de kifejezetten részletes véleményt írt. Örömmel jelentem, hogy nagyon tetszett neki. Azt írta, idézem: „A beszéd jól strukturált, gondolatébresztő, és jól kapcsolja össze a filozófiai, technológiai, politikai kérdéseket. Ha az a cél, hogy elgondolkodtassa és megnyerje a közönséget, ez a szöveg hatékony lehet.”
Nahát, ilyen kedves szavakat én személyesen még nem kaptam senkitől, géptől meg főleg nem, úgyhogy úgy tűnik, hogy az AI hízelegni is képes.

Voltak kérdések, melyekben velem értett egyet. „A kiszámíthatatlan környezetben a szabályokra épülő robotpilóta megközelítés nem elegendő. Ezzel teljesen egyetértek” – írta. Néhol figyelmes kritikusként vitába szállt velem. „A beszédnek az a része, amely az AI-t alapvetően egy kalkulatív eszközként mutatja be, amely nem képes a kreatív vagy komplex döntéshozatalra, különösen a politika területén az átgondolásra érdemes. Bár ez igaz a mai AI-ra vonatkoztatva, fontos megjegyezni, hogy az AI fejlődése gyors és bizonyos területeken már most is segítheti a döntéshozatali folyamatokat.”
Na, ez már egy olyan állítás, amivel én személy szerint egyet is értek, és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül a teremben. Egyelőre azonban arra bátorítanék mindenkit, hogy ha választási szituációba kerülnek, akkor a hús-vér politikusokra adják le szavazataikat, ne pedig a gépekre. Talán az sem tökéletes, de még mindig jobban járunk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.