A Magyar Nemzeti Bank elnökének nem szakmai problémája van, hanem régi időre visszanyúló személyes jellegű vitája áll fenn a magyar gazdaságirányításért felelős miniszterrel. Ez a személyes ellentét feloldhatatlannak látszik, és sajnos valóban megterheli a magyar gazdaságot, de a jó hír az, hogy a vita legkésőbb jövő év március 3-án, a jelenlegi jegybankelnök mandátumának végével megszűnik. Addig már guggolva is kibírjuk.

A dolog tartalmi részéről: Magyarország Kormánya továbbra sem adja fel azt a célját, hogy hazánk 2030-ra Európa öt legélhetőbb országának egyike legyen. Az életminőség ugyanis összetett kérdés: azt szeretnénk, hogy nálunk legyen az egyik legjobb a közbiztonság, ne legyenek mindennaposak a terrortámadások, ne a migránsok uralják a köztereket, ki akarunk maradni a háborúból és a geopolitikai blokkosodásból, családbarát országot akarunk kiépíteni magunk körül, és ki akarjuk tolni a határokon kívülre a genderideológiát, miközben a magyar kulturális életet soha nem látott mértékben fellendítjük. Azt szeretnénk, hogy a fiatalok és családosok az életkezdéshez sehol máshol nem látott segítséget kapjanak, a magyar gazdaság a régiós élbolyban maradva növekedjen, a magyar vállalkozások pedig tovább gyarapodjanak. Olyan országot szeretnénk, ahol mindenkinek van munkája, tisztes jövedelme, otthona és megtakarítása. Szép, tiszta, rendezett, magabíró országot szeretnénk. Magyarországot meg akarjuk őrizni a béke és a biztonság szigetének, oázisnak a liberális nihil közepén. Európában sajnos egyre kevesebb ilyen hely van. 2030-ra pedig még kevesebb lesz. Mi szeretnénk lenni az egyik kivétel. Ezt a célt pedig nem feladni kell, hanem minden nap keményen dolgozni érte. Reméljük, hogy az új jegybankelnök majd ismét partner lesz benne!