Az egyik leghíresebb magyar dráma, Az ember tragédiája londoni színében botrányos műsorokkal szórakoztatják a nagyérdeműt. Az előadás láttán hüledező Ádámnak Lucifer – a maga gúnyos módján – még meg is dicséri a műsort: „E bacchanális tűz felgerjedése,/Mely minden arcra rózsa-árt idéz,/Mint dőre képzet a nyomor fölé,/Hát nem dicső ez?” Ádám persze nem tartja dicsőségesnek a látottakat.

Egy színnel később, a falanszterben, Ádám már a haza fogalmát siratja el. Az ember tragédiája falanszterében a haladásra hivatkozva számolják fel a nemzeteket, Londonban pedig tulajdonképpen az élvhajhászás ötlete miatt virágzik a dekadencia.

A való életben, napjainkban Madách Imre Londonja és falansztere Párizsba költözött. A párizsi olimpia megnyitója ugyanis nemcsak borzalmas dekadencia volt, hanem egyben a nemzetek felszámolásának programja is. Kettő az egyben. Gyönyörű.

Az olimpiai játékok megnyitója hagyományosan az a műfaj, amelyben minden nemzet megmutathatja magát a világnak: kik ők, mit gondolnak, mik az értékeik, és mit adnak a nagy egésznek. Nyilván nem lehet azt állítani, hogy a tegnap látottakkal az egész francia nemzet egyetért. De azt igenis ki lehet jelenteni, hogy a francia liberális elit ezt gondolja a saját nemzetéről. Legfőképpen azt, hogy már nem létezik.

Persze minden nemzetnek joga van azt gondolni magáról, saját jövőjéről, a világban elfoglalt helyéről, amit akar. Sőt, ugyancsak joga van ezt széles közönséggel meg is osztani.

Egy veszély van csak: az, hogy amit pénteken láttunk, nemcsak egyszeri jelenség, hanem a mostani liberális nyugati világ programja.

Azt akarják ugyanis, hogy mi, magyarok is így éljünk, illetőleg az új eszmék embereként mindenki így éljen. Aki kételkedik ebben, nézze meg, hogy minek az érdekében gyakorolnak forintosítható mértékű nyomást az Európai Unió és annak társszervei Magyarországra, legfőképp a gyermekvédelmi törvény és a migrációellenes intézkedések miatt. Nem ok nélkül. Innen nézve érthető, Magyarországon miért követelik többen, hogy a nyitóünnepségre kerüljön 18-as karika.

De a magyarok döntő többsége törvényi figyelmeztetés nélkül is a józan ész talaján áll. Nekünk a magyarság, a nemzethez tartozás a program, közös gyarapodásunk programja – nem pedig az a giccs, amit a tévében láttunk. Éppen ezért viszolyogva fordul el a párizsi falansztertől és ettől a penetráns liberális dekadenciától. Ezzel is bizonyítva, hogy még él nemzet e hazán.

Köszönjük!