Fürjes Balázs: „Meg kellett harcolni a sikerért”

„A Puskás Aréna építésénél öt célt tűztek ki maguk elé” – árulta el megnyitó beszédében Fürjes Balázs, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság állandó, magyar tagja a „Sport és gazdaság a mai Magyarországon” című konferencián.

Tisztelttel a múlt iránt – kezdte a felsorolást, felidézve, hogy a Népstadion igazi szocialista épület volt, egyértelműen eljárt felette az idő, de a hozzá köthető sportélmények miatt az új stadionnak fel kellett idéznie az előzőt.
Legyen a világ egyik legjobb stadionja – a XXI. század követelményeinek mindenben megfelelve.
Legyen több, mint stadion! – ami elmondása szerint tökéletesen sikerült, mert a stadionban ma több a kulturális és üzleti esemény, mint meccs.
Legyen száz százalékban magyar! – ami korábban nem volt magától értetődő, hiszen a Papp László Sportaréna esetében még nem állt rendelkezésre a magyar tudás, angol-amerikai-francia cégek segítettek a kivitelezésben. Ehhez képest kevesebb mint húsz év alatt ma eljutottunk oda, hogy a világ egyik legjobb arénáját egészében magyarok építették.
Legyen közepes költségvetésű a stadion! – ezzel kapcsolatban elárulta, a nemzetközi, a nagyjából egy időben épült stadionokkal összehasonlítva átlagos költségvetésű beruházásról van szó.
A Puskás Aréna megépítése azonban koránt sem csak az egyetlen siker. Fürjes Balázs szerint a kérdés valójában nem az, hogy miért stratégiai ágazat a sport, hanem, hogy miért ne lenne az? A sport egyik legnagyobb hasznaként említette társadalmi, közösségi erejét. – Nincs más, aminek olyan ereje lenne a felnőtt életre való felkészülésben, mint a sportnak. Megtanítja például, hogy semmit nem adnak ingyen, az eredményért meg kell dolgozni. Megtanítja, hogy van siker, de van kudarc is. És megtanítja, hogy csak csapatban lehet sikerre jutni, még az egyéni sportokban is – sorolta az előnyöket.

Emellett rámutatott arra is, hogy semmi nem kovácsolja annyira egységbe a nemzetet, mint a sportsikerek – márpedig a kudarcos XX. század után Magyarországnak gyógyulásra van szüksége. És ez nem is feltétlenül csak érmeket jelent. Emlékeztetett, hogy az atlétikai világbajnokság úgy volt óriási siker, hogy mindössze egy érmet szereztünk, sőt még a döntőkben is ritkák szurkolhattunk magyaroknak.

„A sport a legkülönbözőbb embereket is megmozgatja és állítja egy oldalra. Csak a sportnak van ilyen ereje!” – magyarázta.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány által szervezett, sport és gazdaság kapcsolatait vizsgáló konferencián azért azt a politikai jelenségre is rámutatott, hogy „ami van, az nincs” – azaz, hogy ma már természetesnek vesszük, hogy Budapest sportfőváros, de ezért keményen meg kellett harcolni. Emlékeztetett, az atlétikai világbajnokság rendezési jogát például úgy nyerte el Magyarország, hogy nem volt még mögötte infrastruktúra, – csak egy ígéret – és számottevő tapasztalat. Ráadásul a rendezvényt, amely végül „brutális” nemzetközi sikert aratott, az utolsó pillanatban még majdnem el is gáncsolták. Felidézte, hogy a pályázás előtt természetesen a kormányzat kikérte Budapest, így Tarlós István főpolgármester véleményét, aki zöld utat adott a főváros számára is előnyös világeseménynek, ám időközben változás történt a városvezetésben. – Stadion stop, se vb, se atlétikai központ! – emlékeztetett, hogy mivel kampányolt a jelenlegi főpolgármester. Elmondása szerint ha le kellett volna mondani az atlétikai világbajnokságot, azzal nem teljesítettük volna szerződésben vállalt kötelezettségünket, így minden felmerülő költséget meg kellett volna téríteni, ráadásul hitelünket vesztve elbúcsúzhattunk volna minden további nemzetközi sportrendezvényről. – Szóval megharcolt siker volt! – zárta szavait.