Gazdasági ellenpólus vagy kudarc? – Az India népességnövekedésével járó gazdasági nehézségek - OECOGLOBUS

🧍India lakosságának száma nemrégiben meghaladta az 1 425 775 850 főt, ezáltal –megelőzve Kínát– a föld legnépesebb államává vált. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) becslései alapján ez az első alkalom 1950 óta, amikor nem Kína foglalja el a rangsor első helyét. India lélekszámával párhuzamosan gazdasági jelentősége is felértékelődni látszik, egyesek szerint a jövőben Kínáéval is vetekedhet. Nouriel Roubini (közgazdász, a Yale és a New York Egyetem oktatója) a The Guardian hasábjain korábban így fogalmazott: „India készen áll arra, hogy középtávon a világ legfontosabb országává váljon.” A szakember véleményét több kritika is érte, egyesek szerint az ország – dacára a folyamatos népességnövekedésnek – nem lesz képes tartós gyarapodást produkálni. Mai bejegyzésünkben azt vizsgáljuk, hogy mely tényezők hátráltathatják Indiát a népességgyarapodásból fakadó lehetőségek kiaknázása során.

India prosperitását szkeptikusan fogadó szakértők szerint az országban már hosszú ideje jelentős fejlődési potenciál rejlik, ám ezt a közelmúltban nem sikerült maradéktalanul kihasználni. Ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy India részesedése a világ bruttó hazai termékéből (GDP) az 1990-es évek elejétől számítva több, mint háromszorosára emelkedett, így 2022-ben elérte a 7,25%-ot. Az utóbbi évek eredményeit, illetve az elkövetkező időszakra vonatkozó becsléseket az alábbi ábra foglalja össze.

Megemlítendő az is, hogy India növekedése 2021-ben és 2022-ben Kínáét is túlszárnyalta, így a tavalyi évben, az Egyesült Királyságot maga mögé utasítva a világ ötödik legnagyobb gazdaságává vált. A Kínával való összevetés indokolt ugyan, ám az elmúlt két év adatait illetően megtévesztő lehet: a kelet-ázsiai ország rendkívüli módon szigorú „zéró-covid” politikái ugyanis jól érzékelhetően visszavetették eredményeit. Ugyanakkor a Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzései alapján az Indiára vonatkozó tendencia a közeljövőben is fennmarad majd: az idei év során közel 6%-os (5,9), 2024-ben pedig 6,3%-os gazdasági növekedésre számíthat, miközben Kína várható eredményei 5,2, illetve 4,5% körül mozognak. A javuló adatok hátterében első sorban Narendra Modi indiai miniszterelnök növekedés orientált, az iparosodást serkentő politikája áll, ám az eredmények fenntarthatósága sok szempont szerint kétséges.

Mint utaltunk rá, Indiában megközelítőleg 1,4 milliárd ember él, közülük pedig –a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) felmérése alapján– nagyjából 900 millió fő tekinthető munkaképesnek. Ez a szám az elkövetkezendő évtizedben bizonyosan eléri majd az 1 milliárdot, a gyarapodáshoz szükséges humán erőforrás tehát elméletileg rendelkezésre áll a jövőben. Az ország munkaerőpiacának részvételi aránya (ideértve a munkaviszonnyal rendelkezőket és az álláskeresőket is) viszont meglehetősen alacsony, mindösszesen 46%-os. Ezzel egyidejűleg a munkanélküliségi ráta – a Centre for Monitoring Indian Economy adatai szerint– hozzávetőlegesen 8% volt az elmúlt négy év során, az idei év márciusában például 7,8%-ot mértek. A munkaerőpiaci integrációval szorosan összefüggő dilemmát jelent az oktatás kérdésköre: Indiában a főiskolai és/vagy egyetemi végzettséggel rendelkező fiatalok tetemes hányada képtelen munkát találni, bár megemlítendő, hogy képzettségi szintjük igencsak alacsony. A Wheebox üzleti tanácsadó vállalat által vizsgált, friss diplomás indiai férfiak 47%-a nem ment át a nemzeti foglalkoztathatósági felmérésen. A nők esetében ez az arány 53%-os volt. Azt láthatjuk, hogy Indiához viszonyítva Kína hatékonyabban integrálta nagyszámú népességét munkaerőpiacaira. Esetében a részvételi arány 68%-os, miközben a munkanélküliségi ráta mindösszesen 5,3%-os volt 2023 márciusában. Akad azonban még egy súlyos nehézség, amely fejtörést jelent az indiai döntéshozók számára.

👴Az idősödő társadalom dilemmája gazdasági jellegű gondok egész sorát eredményezheti Indiában. A jelenség nem kizárólagosan Indiát érinti, komoly demográfiai problémákkal küzd például Japán is (az ezzel a témával részletesen foglalkozó írásunk a bejegyzés alatt található). Ahogyan a BBC vonatkozó cikkéből kiderül, 1947-ben a medián életkor 21 év volt Indiában, miközben a népesség csupán 5%-a volt 60 évnél idősebb. Mára ez az arány megduplázódott (10%-ot tesz ki), miközben a medián életkor 28 évre emelkedett. Egyértelmű, hogy az eltartandók számának növekedése súlyos terhet ró az ország szociális rendszerére, azonban mindez nem újkeletű jelenség. A népességnövekedés mértéke tartósan 2%-körüli volt 1961-től egészen 1992-ig. Mindezzel párhuzamosan a várható élettartam –főként a higiéniai körülmények és az ivóvízellátás okán– szembetűnő javulást mutatott. A túlzottnak titulált népességnövekedés miatt Indira Gandhi miniszterelnök 1975-ben veszélyhelyzetet hirdetett, majd drasztikus lépésre szánta el magát: egy éven belül több, mint hatmillió, szegénysorból származó férfit sterilizáltak akaratuk ellenére, a szakszerűtlenül kivitelezett beavatkozások következtében pedig csaknem kétszázezren vesztették életüket. A tragikus eseménysorozat teljes kudarccal végződött, nem sikerült gátat szabni a népesség gyarapodásának. Az említett időszakban Kína is hasonló gondokkal küszködött, ám a megoldás keresése során tartózkodott az embertelen lépések megtételétől. A kormány kampányokat indított, amelyek keretein belül arra ösztönözték a kínai párokat, hogy mindösszesen egy gyermeket vállaljanak; illetve megnövelte az egygyermekes családok szociális juttatásait. Az eredmény nem maradt el: Kínának 1973 és 1983 között sikerült megfeleznie népességnövekedési rátáját, így az 1% körül mozgott az 1980-as évek elején.

️Visszatérve napjaink trendjeire, a felsorolt problémákra a fentebb már megemlített Narendra Modi politikája egyelőre részsikereket kínált. A kormányzat ugyan valóban tekintélyes infrastrukturális beruházásokat eszközölt, a projektek kedvezményezettjei azonban egy szűkebb merítési alapból adódtak, így az intézkedések kisugárzó hatása szerényebb volt. Mindez gyakori üzleti botrányokhoz és a társadalmi/vagyoni egyenlőtlenségek kiszélesedéséhez vezetett, illetve kedvezőtlenül hatott az ipari innovációra. Megemlítendő, hogy a nyugati országok – mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok – az ellentmondásos lépések ellenére is támogatják Modi-t, ugyanis azt remélik, India esetleges felemelkedésével egyidejűleg Kína geopolitikai és gazdasági befolyása csökkenhet. Az USA-n túlmenően Japán is felfokozott érdeklődéssel viszonyul Indiához, a japán cégek terjeszkedése szintúgy látványos - derül ki a Japan Times vonatkozó írásából. Ám ahogyan Arvind Subramanian (az indiai kormány egykori gazdasági főtanácsadója) és Josh Felman (az IMF munkatársa) rámutat, a nyugati remények beteljesülése korántsem tekinthető biztosnak. A szerzőpáros úgy véli „nincsen egyenes oksági kapcsolat Kína hanyatlása és India felemelkedése között”. Ráadásul India nyugati irányú elkötelezettsége igencsak megkérdőjelezhető. India tagja az úgy nevezett BRICS-nek (a mozaikszó Brazíliára, Oroszországra, Indiára, Kínára, valamint a Dél-afrikai Köztársaságra utal), amely együttműködés öt rohamosan fejlődő gazdaságot tömörít. Ezen felül India 2022 augusztusában-szeptemberében részt vett egy Oroszországgal közösen megrendezett hadgyakorlaton, továbbá a Moszkvával szemben életbe léptetett szankciók ellenére megnövelte importjait az orosz energiahordozók – mindenekelőtt az olaj – tekintetében. Subrahmanyam Jaishankar indiai külügyminiszter ekképpen oldotta fel a tárgyalt ellentmondást: „India történelmileg független gondolkodású politikát folytatott. Számos érdekünk és partnerünk van. Egyértelmű, hogy megpróbáljuk maximalizálni az előnyeinket.” Az autonómia hangsúlyozása egyértelműen arra enged következtetni, hogy India a jövőben is fenn szándékozik tartani kapcsolatait ázsiai partnereivel, annak ellenére, hogy mindez nyugati támogatóiból nemtetszést vált ki.

India jövőbeni gazdasági kilátásait némiképpen árnyalja, hogy az egy főre eső GDP-aránya kifejezetten alacsony maradt Indiában, mindösszesen 2 256,6 dollárt tett ki a 2021-es évben. Viszonyításképpen, Kína esetében ez az adat elérte a 12 556 dollárt. A két ország eredményeivel kapcsolatosan érdemes lehet áttekinteni középosztályaik szélességét. Az egyes társadalmi osztályok definiálására –noha általánosan elfogadott mérőszám nem létezik– a leggyakrabban jövedelmi sávokat, például a napi jövedelmet használják. A naponta 10 és 20 dollár között keresőket az alsó, míg’ a 20 és 50 dollárt között keresőket a felső középosztályba sorolhatjuk. Indiában a lakosság mindösszesen 1,2%-a tartozott a két kategória közül valamelyikhez 2000-ben, ez az arány pedig 2018-ra sem mutatott számottevő emelkedést, 5,7%-os volt. Ezzel egyidejűleg Kínában komoly növekedés ment végbe: 2000-ben még csupán a népesség 3,1%-a volt középosztálybeli, azonban 2018-ra ez a mutató látványos ugrást produkált, 50,8%-ot tett ki. Mindez azt jelenti, hogy Kínában ebben az évben hozzávetőlegesen 707 millió ember volt alsó-vagy felső középosztálybeli. A BRICS-országok vonatkozó adatai az alábbi ábrán láthatóak.

Az előzetes várakozások szerint India GDP-je a 2025-ben maga mögé utasíthatja Németországot, majd 2027-ben Japánt. Amennyiben a prognózis beteljesül, India az évtized végéhez közeledve a világ harmadik legnagyobb gazdaságává válhat. A nyugati kormányok reményei tehát megalapozottak, előfordulhat, hogy India képes lesz gazdasági ellenpólust képezni Pekinggel szemben. Egyelőre azonban nem látszik, hogy a kormányzat miként kívánja orvosolni a túlnépesedés és a drasztikus jövedelmi egyenlőtlenségek problémaköreit. Utóbbival szorosan összefüggő dilemmát jelent a szűkös középosztály helyzete.

👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.