Oeconomus posztja - posztok.hu

Magyar tejipar - honnan hová jutott az ágazat az elmúlt több, mint 150 évben - OECOFOCUS

A legtöbben fogyasztunk valamilyen tejterméket: reggel a kávéba töltjük, a pirítósra kenjük vagy a munkahelyünkön tízóraiként fogyasztjuk el. De tudjuk- e, hogy hogyan indult el Magyarország a tejipar útján, milyen utat járt be azóta ez az ágazat? Az alábbi összefoglalóban röviden bemutatjuk a hazai tejipar hátterét és jelenlegi helyzetét, kitérve arra is, hogy miért drágult a tavalyi év folyamán itthon a tej- és a tejtermékek jelentős része, valamint, hogy hová szállítjuk a legtöbb árut a környező és a távolabbi országok közül.

A hazai feldolgozóipar egyik fontos és meghatározó ágazata a tejipar. A magyar tejgazdaság fejlődése hosszú utat járt be mai állapotáig: a XIX. század közepén kezdődött el a tejgazdaságok megszervezése, amelyek jellemzően még csak friss tej értékesítésével foglalkoztak. Az első olyan gazdaságok, amelyek más tejtermékeket, így például sajtot és vajat is előállítottak, csak az 1870-es években kezdtek meghonosodni itthon, az üzemi szervezés pedig még később, 1882-ben alakult ki a Szombathelyi Tejszövetkezet révén. A magyar tejipar kialakulására két fontos elem volt nagy hatással: az egyik a tejkezelés és annak feldolgozására vonatkozó módszerek kialakulása és terjedése, a másik pedig a tejszövetkezeti mozgalom hazai megindulása. Ennek lelkes szervezője Egán Ede volt, aki 1882-ben létesítette a Hortobágyi Sajtkészítő Szövetkezetet. 1883-ban jött létre a Központi Tejcsarnoki Szövetkezet, amelynek elsődleges célja Budapest tejellátásának mennyiségi és minőségi javítása volt. Emellett a korabeli kormányzat is elismerte a tejgazdaságok szükségességét, így 1883-ban szintén Egán Ede segítségével megalapításra került az Országos Tejgazdasági Felügyelőség, amely az értékesítés mellett tanácsadói munkát is végzett a gazdaságokban.

A századfordulóra felszínre kerültek a tejipar szervezési problémái, több korábbi gazdaság felhagyott korábbi tevékenységével. A technikai fejlődés azonban hatással volt az ipar ezen szegmensére is, 1910 után egyre több olyan üzem jött létre, amelyekben már gépesített módszerekkel történt a vaj és sajt előállítása. Az első és a második világháború jelentősen kihatott a tejgazdaságok és üzemek helyzetére is, az 1950-es évektől végrehajtott államosítás, valamint termelőszövetkezetbe szervezés úgyszintén. A rendszerváltást követő években a privatizációs hullám a feldolgozóiparon belül itt is végbement, több korábbi magyar üzem került külföldi tulajdonba vagy épp zárt be a megváltozott helyzet miatt. A 2004-es Európai Uniós csatlakozás szintén mérföldkő volt az ágazat életében, itt is szabályozásra és harmonizálásra kerültek a termékek az uniós színvonallal. Az orosz-ukrán háború úgyszintén változtatott a piacon, hiszen a kivitelben elfogadott szankciók megszüntették az Oroszországba exportálható sajt és vaj mennyiségét.

Itthon a legnagyobb mennyiségben tehéntej kerül előállításra és értékesítésre, a juh- és kecsketej az elmúlt évtizedek során jelentősen visszaszorult. Az utóbbi években ismét nőtt azoknak a vállalkozó kedvűeknek a száma, akik vidéki újrakezdés során döntenek az állattartás mellett, esetükben megfigyelhető, hogy ilyen típusú tejből készítenek sajtokat, vajat, de akár kozmetikai termékeket is, de ezek mértéke az országos arányhoz képest csekély.

Az állatállomány tekintetében a legtöbb jószág Hajdú-Bihar és Bács-Kiskun vármegyékben található, valamint a tejgazdasági és feldolgozó üzemek is nagy számban vannak jelen a régiókban. Hajdú-Bihar vármegyében 2019 óta az Alföld-tej gyáregysége képviseli az ágazat egyik legnagyobb részét, évente 8 ezer tonna trappistasajtot állítanak elő itt. Bács-Kiskun vármegyében több jelentős tejfeldolgozó üzem is található: Kiskunfélegyházán, Jánoshalmán, Baján, Bácsbokodon is működnek egységek. Emellett Jász-Nagykun-Szolnok (pl: Jásztej, Szolnoktej) és Szabolcs-Szatmár-Bereg (pl: Friesland Hungaria, Csenger Tej) vármegyékben is jelentős a tejipari áru gyártása. A dunántúli területeken évek óta sikeresen működik többek között a győri Sole-Mizo, a mosonmagyaróvári Óvártej, a csornai Danone, a zalaegerszegi Pannontej, valamint a szekszárdi Tolnatej (TOLLE) is.

A Sole-Mizo, az Alföldi Tej és a Tolnatej tekinthető a három legnagyobb meghatározó cégnek a magyar piacon. A három vállalat együttesen az itthon megtermelt nyerstej 70%-át vásárolja meg és használja fel.

Az elmúlt évtized során sokat változott, főként emelkedett a tehéntej felvásárlási átlagára: míg 2010-ben 72 forintért juthattak hozzá a feldolgozók a tej literéért, addig 2022-ben ez az érték 173 forint/literre emelkedett. Ennek számos oka van: egyrészt a tavalyi év során kibontakozó orosz-ukrán háború miatti takarmány ellátás, valamint a takarmányozáshoz szükséges műtrágya beszerzés komoly nehézségekbe ütközött a hazai gazdáknál. Emellett a tavaszi és nyári aszályos időszakok tovább rontották az állatok ellátásának lehetőségeit, sokan döntöttek a kisebb állattartók között az állomány tovább értékesítése vagy felszámolása mellett. A tavalyi év kapcsán még egy ok szerepel a tej drágulása mellett, ez pedig az állatállomány fiatalítása, amely szintén hozzájárul az árnövekedéshez. A feldolgozott tejtermékeket (túró, joghurt, tejföl, stb.) is nagyban érintette az áremelkedés, 2022 őszére az előző év azonos időszakához képest mintegy 70%-kal nőttek az árak ebben a termékcsoportban. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a növekvő árak mögött a gazdák és a feldolgozóipari egységek megnövekedett költségei állnak, amelyek nem várható, hogy a közeljövőben ismét a korábbi értékekre redukálódnak majd.

A tejtermelés évek óta stabil, növekvő eredményeket produkál országos szinten, emellett pedig évről-évre növekszik a belföldi felhasználás is. A hazai fogyasztás élénkítése céljából rendszeresek a magyar tej- és tejterméket népszerűsítő kampányok, amelyek a magyar termékválasztás mellett, az egészséges életmód részeként mutatják be a tejalapú élelmiszereket. Ennek köszönhetően sikerült a hazai tejfogyasztást 2018 óta tovább bővíteni.

A kivitel tekintetében folyamatos növekedés figyelhető meg az export adatokban, amelyeket csak a korábbi koronavírus járvány vetett vissza. A sajtok és tej foglalják el a legnagyobb részt a termékcsoporton belül, de 2017 óta növekszik a kivitelben a fermentált tejtermékek aránya is, ide tartozik többek között a túró, a joghurt, a kefir.

Az export partnerek jelentős része európai ország: sajtot Olaszországba (35%), Romániába, Szlovákiába, Franciaországba szállítunk, de megjelennek magyar termékek a libanoni (12,3%), szaúd-arábiai és jordániai piacokon is. Tej főként Romániába (35,7%), Olaszországba (25,1%) és Horvátországba (17,2%) irányul hazánkból.

Globális tekintetben a legnagyobb tej és sajt exportőr Németország, Új-Zéland és Hollandia, míg az import oldalon Németország, Kína és Franciaország állnak.