Az energiaárak szempontjából mi a kedvezőbb: a liberali...

Az energiaárak szempontjából mi a kedvezőbb: a liberalizált piac, vagy ha az energiaszektor stratégiai iparág? – OecoBright

2022-ben újra napirendre került az a látszólag csupán szakmai, közgazdaságtani vita, amely azt vizsgálja, hogy az energiaszektorban a piaci verseny szabályai érvényesüljenek, vagy éppenséggel stratégiai iparágként kell kezelni azt.

️ A történeti előzmények felől vizsgálva egészen hosszú időszak volt, amíg az európai energiapiacok a liberalizáció útjára léptek. A második világháború utáni években a kormányok beléptek az energiapiacra és átvették a szektor irányítását. Azzal érveltek, hogy a szabadpiaci mechanizmusok nem tudják megvalósítani az optimális erőforrás-elosztást és a maximális jólét kialakítását. Az energiaellátáson alapul a gazdaság teljes működése, a termelés, a szállítás, a kereskedelem, de az irodák működtetéséhez is szükséges, és a háztartások is napi szinten használják. A lakosság és a vállalatok árammal való ellátása közszolgáltatás, vagyis közérdek. Így zárt gazdasági egységként, ún. természetes monopóliumként működött. (Utóbbi kifejezés azt jelenti, hogy valamilyen piaci akadálya van annak, hogy a versenypiac kialakuljon, nem tud legalább két tartósan nyereséges cég ugyanazon a piacon ugyanolyan szolgáltatást vagy terméket kínálni.) Majd az 1990-es és a 2000-es évek fordulóján az iparággal kapcsolatos nézetek és struktúra jelentősen megváltozott, nem csupán Európában, hanem világszerte.

Mit jelent az energiapiac liberalizációja?

️ Az energiapiacok liberalizációja során nagyobb versenyt teremtenek a villamosenergia- és gázpiacokon annak érdekében, hogy hatékonyabb piacokat hozzanak létre, és privatizációval csökkentsék az árakat. Az átalakulás különösen a villamosenergia-termelést érinti. Az érvelés további eleme, hogy mivel az áram-ellátás természetes monopólium, ez összetett és költségesszabályozási rendszereket igényel. A liberalizált energiapiac előnyeit az elmúlt két évtized tapasztalatai, valamint a 2022-es európai energiaválság megkérdőjelezte. Mind az árak versenyképessége, mind a fejlesztésekre kifejtett ösztönző ereje, mind pedig az energiabiztonsági szempontok alapján.

Mi a helyzet ott, ahol stratégiai iparág az energetikai szektor?

️ E szemlélet az energiaszektort a gazdaság stratégiai ágazatának tekinti, ezért a kormányzati beavatkozást támogatók indoklása szerint ilyen módon biztosított a folyamatos áramellátás garantálása. Valójában monopóliumokról van szó; és ilyen például az energiahordozók átadása és elosztása, ami ún. „vertikális integrációhoz” vezetett a szektorban, mely akár a hatékonyság növekedését is segítheti. Továbbá e tevékenységek monopóliuma és integrációja főként állami tulajdonú vállalatban történik. E vállalatok biztosítják a szükséges villamos energiát és gázt, amelyeket a „közösségi élet szükségleteinek”, vagyis közszolgáltatásnak tekinthetünk, amely állami beavatkozást igényel.

2010 óta folyamatosan emelkedik a magyar vállalatok súlya a magyarországi energiaszektorban. A kormányzati cél, a magyar tulajdon legalább 50%-os aránya már 2016-ban megvalósult. A tendencia a későbbiekben folytatódott, mindazonáltal külföldi tulajdonszerzésre is sor került az ágazatban. A szektor kiemelt, stratégiai ágazatként való értelmezése, és közszolgáltatás jellegének erősítése áll a hazai tulajdon növelése mögött. Ez segíti elő a rezsicsökkentés és a szabályozott árak megvalósulását is. Korábban az Oeconomus oldalán írtunk a szlovákiai példáról (link a bejegyzés alján). Hiába magas a szlovákiai energiatermelésben a belföldi erőforrás, 95%-a belső ellátású, azonban az ország villamosenergia-rendszerének túlnyomó része, több mint 70%-a külföldi tulajdonban van. Éppen ezért egy átfogó rezsivédelemre sem kerülhetett sor.