Milyen hatással lehet a recesszió az európai inflációs rátákra? - OecoGlobus

Az Európa-szerte egyre fokozódó inflációs nyomás —melynek csúcsa egyelőre még csak nem is körvonalazódik— súlyos kihívások elé állítja az egyes nemzetgazdaságokat. A kontinensen tapasztalható erőteljes árszínvonal-emelkedés elsősorban az energiahordozók drasztikus megdrágulásából fakad. Mai bejegyzésünkben arra a kérdésre keressük a választ, hogy egy esetlegesen beálló recesszió mennyiben módosítaná az európai inflációs-kilátásokat.

Amennyiben áttekintjük az eurózóna tagállamaira vonatkozó legfrissebb adatokat, azt láthatjuk, hogy a térségben a fogyasztói árak október hónapban 10.7%-kal nőttek az előző év azonos időszakához viszonyítva. Erre a tényre reagálva az Európai Központi Bank ismételten, 0.75%-kal növelte a kamatlábakat, követve ezzel a FED (az Amerikai Egyesült Államok központi bankrendszere) gyakorlatát. Az európai válságkezelési modell azonban több ponton is eltér az amerikaitól: előbbi esetében nem voltak megfigyelhetőek fiskális ösztönző lépések, míg az USA-ban rendszeresen alkalmazták őket. A fiskális ösztönzés egy, a politikai döntéshozók által foganatosított intézkedés (általában adócsökkentés és/vagy a kormányzati kiadások megnövelése), melynek célja végső soron az aggregált kereslet megerősítése, és ezáltal a recesszió mérséklése. Válságoktól sújtott időszakokban a gazdasági teljesítmény visszaesik, a termelés lecsökken, hiszen a kereslet alacsony. A felsorolt intézkedések azt a célt szolgálják tehát, hogy a háztartásokat, cégeket és vállalkozásokat további termékek és szolgáltatások fogyasztására sarkallják. A feltámadó kereslet ezáltal képes lehet javítani a gazdaság produktivitását. 2022 második negyedévében az USA teljes fogyasztása 7%-kal haladta meg a 2019-es év megegyező időszakában mért szintet. Európa esetében ez a mutató mindösszesen 2%-os volt.

A legtöbb szakember véleménye alapján Európa sebesen halad a recesszió állapota felé. Ráadásul a bérek gyarapodása a legtöbb európai országban nem tartja a lépést az árak emelkedésével, nem figyelhetőek meg egy ár-bér spirál hatásai. Az említett jelenség a következő, ciklikus folyamatot takarja: amennyiben az adott állam foglalkoztatási szintje magas (és ezzel egyidejűleg természetesen mérséklődik a munkanélküliség), a vállalkozások közötti verseny kiéleződik a munkaerőért. A fokozódó verseny magasabb bérezést eredményez, ám ennek következtében a munkáltatók költségei is megemelkednek. Mindez pedig az egyes termékek és szolgáltatások drágulásához vezet, ami a munkavállalók bérigényeit is felfelé hajtja. A folyamat tehát végeredményben nem fogja vissza az inflációt, ugyanakkor az illetményeket az árszínvonal-változáshoz igazítja. Jól érzékelhető tehát egyfajta paradoxon: a magas foglalkoztatottság nem feltétlenül jár alacsonyabb inflációs rátákkal. Mindazonáltal Európában az inflálódás egyik legfőbb okozója, az energiaárak költségessége visszaesni látszik a nagykereskedelmi piacokon. Ugyanakkor az előrejelzések száraz és hideg téli időszakot vetítenek elénk, amely számottevő áremelkedéseket generálhat. Természetesen az Ukrajnában dúló háború szintúgy befolyással lehet az árak alakulására. Amennyiben például a harcok Oroszország szempontjában kedvezőtlenül alakulnak, elképzelhető, hogy a Kreml rákényszerül a gázexportban rejlő zsarolási potenciál nagyobb fokú kihasználására. Ebben az esetben a gáz-és energiarák korlátozása megoldásként szolgálhat, ám csak rövidebb időtávra. A Franciaországban mért októberi infláció (7.1%) részint az ehhez hasonló intézkedések miatt ennyire kedvező. A szakértők viszont arra figyelmeztetnek, hogy 2023-ban az árak akár 15%-os emelkedése sem elképzelhetetlen, ha nem sikerül valahogyan megfékezni az inflálódást.

Végezetül ejtsünk néhány szót a magyar munkavállalók helyzetéről. 2022 második negyedévében a teljes állásban foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete elérte az 502 300 forintot. Ez az adat 15.2%-os nominális emelkedést mutat 2021 azonos időszakához viszonyítva. Megfigyelhetjük, hogy a leginkább jövedelmező nemzetgazdasági ágazat a pénzügyi szolgáltatásoké volt. Az itt foglalkoztatottak átlagosan havi 900 000 forintot meghaladó bérezéssel rendelkeztek. Őket követik az információs/kommunikációs szektor (nagyjából 800 000 forint/hó), majd az energiaipar munkatársai (nagyjából 700 000 forint/hó). A két listavezető ágazattal kapcsolatosan megemlítendő, hogy a kimagasló eredményekhez nagyban hozzájárultak azok a nem rendszeres kereseti források, mint például az egyösszegű jutalmak és egyéb, az infláció hatásait enyhíteni igyekvő támogatások. Éppen ezért ezek az adatok némiképpen megtévesztőek lehetnek. Az illetmények egyértelműen a vendéglátási/idegenforgalmi szektorban voltak a legcsekélyebbek: az itt dolgozók bérezése éppen csak meghaladta a 300 000 forintos határt.

👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.

Ez a korábbi írásunk is érdekelheti: https://www.oeconomus.hu/oecobright/az-energiaellatast-erinto-szankciok-visszavethetik-a-gdp-novekedest/