Oeconomus posztja - posztok.hu

Versenyképességi jelentés – mit jelent, miért fontos? Hogyan változott a globális helyzet a pandémia után? - OecoBright

Ahhoz, hogy egy állam nemzetgazdasága hatékony lehessen a világgazdaságban, elengedhetetlen, hogy a versenyképességi mutatói is hasonlóan pozitív eredményeket tükrözzenek. A Világgazdasági Fórum 1979 óta méri az egyes országok versenyképességét, megfogalmazásuk szerint a versenyképesség „azon intézmények, politikák és tényezők rendszere, amelyek egy gazdaság termelékenységi szintjét meghatározzák”. A definícióból is kitűnik, hogy a versenyképesség szorosan összefügg az adott ország termelékenységével, valamint növekedése egyben az alapvető jólét színvonalának emelkedését is jelentheti.

A mutatók elemzése során a gazdasági verseny résztvevőinek versenyképességét vizsgálják, amely lehet gazdasági szervezet, földrajzi vagy gazdasági régió egy-egy állam területén belül, vagy ország, nemzetgazdaság is. Az elemzés kiterjedhet az egyes országok egymással való összehasonlítására (célország központú), de lehet olyan is, amelyben egy-egy országot önállóan tanulmányoznak, jellemzően nemzetközi szervezetek (célország nélküli).

A versenyképességi jelentésekben 12 területre bontva, 3 ágazatban vizsgálják a tényezőket:

az alapkövetelmények (infrastruktúra, intézmények, makrogazdaság, egészség és alapoktatás),
a hatékonyságnövelők (felsőoktatás és felnőttképzés, termékpiaci hatékonyság, munkaerőpiaci hatékonyság, pénzpiaci hatékonyság, technológiai felkészültség, piacméret)
és az üzleti kifinomultság és innováció (cégek kifinomultsága és innováció).

🧮Egy-egy ország versenyét jellemzően két mutató alapján határozzák meg: az egy főre jutó GDP, valamint a teljes exporton belül a nyersanyag export aránya. A regionális versenyképesség definiálásakor egy ország általános gazdasági fejlettségét vizsgálják azzal összefüggésben, hogy mennyire támaszkodik kiegyensúlyozott és arányos területi fejlettségre.

Sok közgazdász vitatja a versenyképességi mutatók országokra történő alkalmazását, ezt vizsgálja Michael Porter gyémánt vagy rombusz modell elmélete is. Porter szerint a versenyképesség nem alkalmazható nemzetgazdaságokra, inkább csak vállalatok vagy iparágak vizsgálata esetén lehet eredményesen használni. Elmélete szerint egy nemzetgazdaság versenyképességét a magas és növekvő termelékenységi szint határozhatja meg, ami elsősorban a mikroökonómiai szinten zajló folyamatok eredménye.

A Világgazdasági Fórum 2020-es évre vonatkozóan egy, a korábbiakhoz képest nem szokványos versenyképességi jelentését tett közzé: az elemzésükben a korábbi 141 ország helyett mindössze 37 államot rangsorolnak, valamint a mutatók egy része átalakult vagy eltűnt. A kiadvány céljaként a járvány utáni újraépítés, újraindítás lett megjelölve. Az egyes ágazati méréseken túl az összefoglaló kiterjed a kormányzati szintre is, ezáltal megállapításra került, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének megítélése jelentősen romlott a G-20 országokban, csökkent a kormányokba és az intézményekben vetett lakossági bizalom szintje. Nőtt a fejlődő országok eladósodottsági mértéke, az oktatási rendszerek minősége világszerte visszaesést, elavulást mutatnak, emiatt pedig erőteljes szakemberhiány léphet fel. A felmérés szerint a járványt követően egy új jelenség alakult ki a munkaerőpiacon: míg egyes készségek kiszorulnak, addig mások teret nyernek, így egyre nagyobb szükség látszik az analitikus és kritikai gondolkodás, a kreativitás és a digitális készségek alkalmazására. A rugalmas munkavégzés, a digitális készségek és a digitalizáció jogi kereteinek megvalósítása szintén a vizsgálat részét képezték: az összesített lista szerint ezeken a területeken Hollandia, Finnország és az USA került az első helyekre.

Az elmúlt két év során az innováció egyre koncentráltabbá vált, nem csökkent az egyes országok közötti digitális és innovációs szakadék mélysége, a kereskedelem nyitottsága csökkent, továbbá beszűkültek a nemzetközi megállapodások terei is. A szabadalmi tevékenység világszerte még mindig csak 5 ország gazdaságára koncentrálódik: Japán 26%, USA 19%, Németország 10%, Kína 10%, Koreai Köztársaság 9%, egyéb országok 25 %-os részesedéssel vannak jelen ebben az ágazatban. A szociális védőháló egyre fontosabb szerepet kapott az elmúlt években, így ennek fejlettsége szintén nagy mértékben meghatározó: a beszámoló szerint Dánia, Finnország és Norvégia biztosítja népességük számára a legnagyobb biztonságot a szociális ellátások területén.

A jelentés a problémák vizsgálatán túl ajánlásokat is megfogalmaz, ezzel segítve a döntéshozókat a versenyképesebb nemzetgazdaságok kialakításához. Többek között fontosnak tartják az infrastruktúra korszerűsítését és az energetikai átállás felgyorsítását, a progresszívebb adózásra való áttérést, az oktatási helyzet frissítését, az ösztönzők növelését a hosszú távú pénzügyi befektetéseknél, valamint a kutatási, innovációs és találmányi befektetések bővítését, amelyek tovább segíthetik az egyes betegségek felkutatását, gyógyítását is.

A Világgazdasági Fórum kiadványát túl az egyes országok önállóan is készíthetnek és készítenek is évről évre versenyképességi felméréseket, amelyben saját gazdaságuk vizsgálata és fejlődése áll a fókuszban. Magyarországon az MNB 2013 óta adja közre eredményeit, amelyben 12 terület felölelő elemzésben mutatja be a hazai helyzetet. Az egyes témakörökön belül helyet kapott a munkaerőpiac, a modern infrastruktúra, a versenyképes energiafelhasználás és a háztartási megtakarítások aktivizálása is. Az MNB jelentése szerint az elmúlt években a magyar gazdaságot és pénzügyi rendszert sikerült stabil alapokra helyezni, amelyet a járvány sem tudott jelentősen visszavetni. Nőtt a tőkepiaci diverzifikáció, folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott a munkanélküliség, a családtámogatási rendszer kiszélesítésének köszönhetően javulás figyelhető meg a demográfiai mutatókban is. Mindemellett szükségesnek ítélik meg a lakosság egészségtudatosságának erősítését, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számának növelését, a nyelvtudás fejlesztését, valamint a KKV szektorban rejlő potenciálok még erőteljesebb kiaknázását a további versenyképességi mutatók javítása érdekében.