A természeti katasztrófák gazdasági aspektusai

️Az Ian-hurrikán nemrégiben hatalmas mértékű pusztítást végzett Floridában. Az Egyesült Államok délkeleti régiójában több, mint 40 ember vesztette életét. Jól megfigyelhető, hogy a klímaváltozás okán a különböző természeti katasztrófák immáron egyre gyakrabban és erőteljesebben csapnak le, mint korábban valaha. Mai bejegyzésünkben a természeti katasztrófák a gazdaságokra gyakorolt hatásait elemezzük.

A természeti katasztrófák kapcsán felmerülő költségek —ideértve többek között a károk megtérítését és a megelőző intézkedések anyagi vonzatait— főként makrogazdasági szinten terhelik meg az egyes nemzetgazdaságokat. A kihívások kezelésére mind országos, mind pedig helyi szinteken gyors és hatékony lépéseket szükséges tenni. Az elhibázott döntések ugyanis veszélyeztethetik az állampolgárok testi épségét és az anyagi javak biztonságát. A természeti tényezők által generált tragédiák, mint például az árvizek és földrengések sokkalta nagyobb anyagi károkat keletkeztetnek a civilizációs eredetű katasztrófákhoz viszonyítva. A különböző országokra más-más típusú természeti csapások jellemzőek, melyek fajtái az államterület elhelyezkedésével állnak összefüggésben. Hollandiában a szárazföld tengerszint feletti magassága rendkívül alacsony, éppen ezért az áradások komoly problémát jelentenek az ott élők számára. Megemlíthetjük továbbá az észak-amerikai térséget, ahol tornádók és árvizek egyaránt gyakran előfordulhatnak.

👷Amennyiben a természeti csapások okozta káros következményeket vizsgáljuk, mindenképpen szót kell ejtenünk a közvetett módon jelentkező negatív hatásokról is. Amennyiben egy területet katasztrófa sújt, az illetékes hatóságok vélhetően kitelepítik a károsultakat, akik visszatérése még a helyreállítási munkálatokat követően is bizonytalan: az emberek hajlamosak lehetnek egy már korábban lezajlott tragikus esemény újbóli bekövetkezésének kockázatát magasabbra becsülni, mint az indokolt volna. Az elvándorlás pedig munkaerőhiányt okoz, amely értelemszerűen visszaveti a mezőgazdasági és ipari termelékenységet egyaránt. Különösen viszontagságos azon országok helyzete, amelyek turisztikai szempontból sok embert vonzanak. Egy katasztrófát követően a kikapcsolódni vágyók nagy valószínűséggel máshová utaznak, így az adott gazdaság tekintélyes bevételektől esik el. Az eddigiekből világosan kivehető, hogy a katasztrófákra való megfelelő felkészülés rendkívüli módon fontos. Ennek a folyamatnak integráns részét képezi a kockázat pontos megbecsülése, amely mindenekelőtt az esetleges beruházások megtervezéséhez elengedhetetlen. Amennyiben egy természeti csapás bekövetkezésének esélye magas, úgy a településfejlesztési és infrastruktúrabővítési tevékenységeket érdemes elhalasztani, vagy véglegesen beszüntetni. Az előzetes felmérés segítségével tehát sok pénz és fölösleges vesződség spórolható meg. A kárelhárítás pedig egyértelmű gazdasági érdek és jogos elvárás a társadalom részéről. A megelőzés fázisa maga is egyfajta befektetésnek tudható be, amely leginkább területfejlesztési lépésekre koncentrálódik.

Magyarországon a Felső-Tisza-vidék az áradások szempontjából kiemelten magas kockázati besorolás alá esik. Éppen ezért a közelmúltban számos, az árvízi védművek korszerűsítését célzó program valósult meg. Az efféle lépések több szempontból is jövedelmezőek lehetnek. Egyrészről az immáron kevésbé veszélyeztetett területeken nagyobb lesz a hajlandóság beruházásokat eszközölni. Másrészről a munkálatok kivitelezése az alacsonyabb iskolai képesítésű, helyi lakosok bevonásával valósulhat meg. Csökkenhet a lokális munkanélküliség. A regionális területfejlesztési politikák megalkotásakor ezeket a faktorokat is érdemes számításba venni.

Tekintettel az eddig leírtakra aligha meglepő, hogy a természeti csapások pontos előrejelzésével foglalkozó szakirodalmak köre évről évre bővül. Ezen írások azonban rendszerint elkövetnek egy súlyos módszertani hibát, amely torzítja a megfigyeléseket: gyakorta homogén eseményláncolatokként szemléltetik az egyes katasztrófákat, a különböző érintett területek esetében pedig megegyező adottságokat feltételeznek. Azonban a megállapítások közül egyik sem felel meg a valóságnak. Ahogyan nincsen két egyforma krízishelyzet, úgy nem léteznek teljességgel azonos jellemzőkkel bíró országok sem. Értelemszerűen egy fejlettebb, kedvezőbb gazdasági adottságokkal rendelkező ország hatékonyabban képes fellépni egy természeti katasztrófával szemben: az állam tekintélyesebb forrásokkal képes megtámogatni a megelőzést és a helyreállítást célzó lépéseket is. Ami a fejlődésben lévő államokat illeti, esetükben a válságkezelés —főként a csekélyebb anyagi források okán — sokkalta nehézkesebb. Egyes források szerint egy komolyabb krízis akár 15-30 évvel is visszavetheti a növekedésben egy fejlődő ország gazdaságát. Az 1980-tól 2015-ig tartó időszakban a katasztrófák során bekövetkezett közvetlen veszteségek (GDP százalékban kifejezve) 0,22%-ot tettek ki a fejlődő gazdaságok esetében. A magasabb fejlettségi szinten álló országokban ugyanez a mutató 0,13%-os volt.

👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.

Ez a korábbi írásunk is érdekelheti: https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/%f0%9f%8c%8e-hetven-ev-viharai-milyen-brit-gazdasagot-lathatott-ii-erzsebet-kiralyno-az-egyesult-kiralysag-elmult-het-evtizedeben/