Kikerülhető-e Oroszország, mint beszállító a világ ato...

Kikerülhető-e Oroszország, mint beszállító a világ atomerőműveiben? – OecoGlobus

Kazahsztán 2009 óta a világ vezető urántermelője. 2019-ben Kazahsztánban több uránt bányásztak ki, mint Kanadában, Ausztráliában és Namíbiában együttvéve, ami a globális termelés 42%-át tette ki. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a tíz legnagyobb termelő között négy olyan ország volt, amely korábban a Szovjetunióhoz tartozott: Kazahsztán, Üzbegisztán, Oroszország és Ukrajna. A piac koncentráltságát mutatja, hogy az első tíz termelő ország adja világ uránellátásának 99%-t, míg az első három, Kazahsztán, Kanada és Ausztrália a kétharmadot teszi ki. Oroszország a hetedik legjelentősebb (5,3%-os részaránnyal), míg Ukrajna a kilencedik (1,4%) urántermelő a világon. A ranglista az elmúlt évtizedekben változott meg.

Történelmi perspektívából tekintve az uránt alig több mint 200 éve, 1789-ben fedezték fel, és ma a világ legfontosabb energiaásványai közé tartozik. A történelem során számos esemény hagyott nyomot a globális urántermelésen, az atomenergia feltalálásától a hidegháború alatti fegyverkezési versenyig. Az első kereskedelmi atomerőmű 1956-ban került üzembe, amelyet megelőzően az uránt főként katonai célokra használták. Az 1940-es években a világ uránjának nagy része a belga-kongói Shinkolobwe-bányából származott. A második világháború vége a hidegháború kezdete és az atomenergia megjelenése megváltoztatták az uránipart. 1960 és 1980 között a globális urántermelés 53%-kal nőtt, és elérte a történelmi csúcsot, 69 692 tonnát. 1980-ban még az Egyesült Államok volt a legjelentősebb urántermelő (24%-os piaci részesedés), amelyet szorosan követett a Szovjetunió (23%), a harmadik Kanada (10%), a negyedik a Dél-afrikai Köztársaság (9%), míg az ötödik A Német Demokratikus Köztársaság volt (8%). Érdekesség, hogy a ma harmadik Ausztrália a tízedik legnagyobbként szerepelt (2%) , illetve a korszakban a kilencedik legjelentősebb még Csehszlovákia (4%) volt.

A történelmi folyamatok tekintetében azt láthatjuk, hogy átrendeződött a világ uránipara. Ugyanakkor azt is érdemes vizsgálni, milyen irányokból érkezik az import e nyersanyagból.

Nem mindegy honnan érkezik az urán:

Az Egyesült Államoknak több mint 90 atomrerőműve van, több mint bármely más országban, és erősen függ az importált urántól. Az energiatermelés 19%-a származott atomenergiából a 2021-es adatok alapján. Az orosz urán 2020-ban az amerikai import 16%-át tette ki, míg Kanada és Kazahsztán 22-22%-os részesedéssel rendelkezett. Az oroszországi szállítások különlegességét az adja, hogy az ún. nagy vizsgálatú, alacsony dúsítású urán (HALEU), amely 20%-ig dúsított, és elsősorban fejlett atomerőművekben kerül használatba. Amennyiben az USA szankciót vet ki az orosz importra, az Egyesült Államoknak fel kell gyorsítani a nagyobb hazai termelőkapacitás kiépítését a HALEU előállításához.

Az Európai Unió energiatermelésének 13%-a származott atomenergiából 2019-ben, amelyet 13 tagállam 109 reaktora állított elő. Az energiatermelés e típusa 25,2%-kal csökkent 2006 óta. Elsősorban a németországi atomerőművek bezárása miatt, a német atomenergia-termelés 61,5%-kal esett vissza 15 év alatt. 2021-ben a legtöbb atomerőmű Franciaországban volt (56 reaktor), ami az energiatermelés 67%-t adta 2020-ban. Az atomenergia részaránya Szlovákiában a második legjelentősebb (54%), míg a harmadik Magyarország (41%). Az EU urán importőrei megoszlanak a különböző földrajzi irányok között. A legjelentősebb urán beszállító 2020-ban Nigéria volt (20,3%), míg a második Oroszország (20,2%), a harmadik Kazahsztán (19,2%), amelyet Kanada (18,2%), és Ausztrália (13,3%) követett. 2022 első felében az EU Tanácsa soros elnökségét adó Franciaország célja, hogy az atomenergiát az európai országok zöldenergiaként ismerje el, és az energiafüggetlenség kialakítása során az atomerőművek is fontos energiaforrássá váljanak.

Magyarország esetében az atomerőművek termelik az energia 40-50%-t (évektől függően). A paksi atomerőmű jelenleg működő blokkjai az üzemidő hosszabbítás után 2032-2037 között a tervek szerint leállnak. Az erőmű bővítése a jövőben kieső kapacitások pótlására elindult, a Paks II. projekt keretében.

🗹 Az atomenergia melletti érvek között szerepel az atomenergia olcsósága: kis mennyiségű nukleáris üzemanyag segítségével is rengeteg villamos energia termelhető, valamint a nukleáris üzemanyagból könnyen lehet több évre is elégséges készleteket felhalmozni. Emellett relatív csekély az üvegházhatású gázok kibocsátása. Ugyanakkor, ahogyan az energiatermelés többi módja, ez is tartogat kockázatokat, itt különösen a radioaktív hulladék keletkezése, illetve az urán nem megújuló jellege jelent hátrányt. Továbbá specifikus fűtőelemek esetén, korlátozott, mely beszállítótól lehet az uránt beszerezni. Hazánk esetében a beszállító Oroszország. Ahogyan a fenti amerikai példa is mutatta, nehezen kiváltható az exportőr. Így például Paks II. esetében hosszabb távon hazánk esetében is az amerikai beszállítókkal lehetne helyettesíthetni meglévő partnert.

A jelenlegi helyzetképet tekintve: 2022 március közepén az orosz energiaszállítás kikerült az újabb, szám szerint hatodik európai uniós szankciós listából. Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter kiemelte: ezáltal a Paksi atomerőmű fenntartása, üzemanyaggal való ellátása, illetve az új erőmű építése sem került veszélybe és akadályokba a szankciókkal.