Oeconomus posztja - posztok.hu

Valóban felszámolta Kína a mélyszegénységet? – OecoGlobus

A szegénységben élő lakosság összlakosságon belüli arányának mérésére többféle módszer létezik: valamilyen referenciakeresethez viszonyított havi jövedelem alatt élőket relatív szegénységben élőknek nevezik, a másik módszer pedig azok arányát mutatja, akik egy adott összegnél (szegénységi küszöb) kevesebből élnek meg naponta. A Világbank négy kategóriába sorolja az országokat az egy főre jutó éves jövedelem szerint; alacsony- (1036 dollárnál kevesebb), alsó-közép- (1036-4045 dollár közötti), felső-közép- (4046-12535 dollár közötti) és magas-jövedelmű országok (12535 dollár fölötti). A csoportokhoz más küszöbszintek tartoznak: legalsó csoport napi 1,25 dollár, alsó-közép csoport napi 3,2 dollár, a felső kettő csoport pedig napi 5,5 dollár. A világszintű összevetésekhez napi 1,9 dolláros kritériumot alkalmaznak. Ez alapján 1980-ban a világ népességének 43%-a, 1990-ben 36%-a (1,9 milliárd fő), 2000-ben 28%-a, 2010-ben 16%-a és a legfrissebb adat szerint 2017-ben már csak 9,3%-a (674 millió ember) élt szegénységben. A Világbank 2020-as jelentésében arra figyelmeztet, hogy a gazdasági válság hatására 150 millióval nőhet a nyomorban élők száma. Az elmúlt 3 évtizedben Afrikában a másfélszeresére nőtt a szűkölködők száma, az összes többi kontinensen csökkent.

Az ENSZ tagállamok 2015-ben fogadták el a Fenntartható Fejlődési Célok egyezményt, mely 17 darab, 2030-ra megvalósítandó célkitűzést tartalmaz. Az első pont értelmében 2030-ra globálisan fel kell számolni a nélkülözés minden formáját. A hivatalos statisztikák szerint Kínában ezt a feladatot tíz évvel a határidő előtt végrehajtották. 1980-ban az összlakosság 90%-a élt nélkülözésben, 1990-ben 60% (756 millió fő), a legújabb, 2017-es becslés szerint pedig már fél százaléknál is kevesebben (7 millió fő). Az elmúlt 30 évben 750 millió kínait sikerült a mélyszegénységből felemelni. Ugyanezen periódus alatt a világon a szegénységből kiemelkedők 70%-a kínai volt. A kínai állam által meghatározott szegénységi küszöb, napi 2,25 dollár jóval az alatt van, mint amit az ország gazdasági teljesítménye indokolna. Kína az átlagosan 10400 dollár/fős éves jövedelmével a felső-közép jövedelmű országok közé tartozik, így az korrekt kritérium napi 5,5 dolláros küszöbszintet jelentene. A hozzáillő feltételt alkalmazva a lakosság közel egynegyede ma is szegénynek számítana. Emellett az ország lakosságának közel 7%-a 3,2 dollárnál kevesebből kell megéljen.

A számokkal való bűvészkedés mellett természetesen jelentős gazdasági prosperitás és gazdagodás is segítette a szegénység csökkenését Kínában. Mao Ce-tung vezetése alatt az alacsonyabb hozzáadott értékű, mezőgazdasági munkásokat átképezték jövedelmezőbb ipari munkákra, azonban ez országszerte éhezéseket eredményezett. 1950-ben a primer szektorban dolgozók aránya 70%, 1987-re már csupán 17% volt. Ezt követően Teng Hsziao-ping által az 1980-es években végrehajtott piacreformok 1980-2005 között átlagosan évi 9%-os GDP emelkedést eredményeztek. Az egy főre jutó bruttó hazai termék az elmúlt 30 évben a 32-szeresére nőtt. Ennek az 1990-es évek elején az országba áramló külföldi tőke óriási lendületet adott. Kínában a vidéki lakosság életkörülményeiben jelentős javulás ment végbe: alapvető higiéniai felszerelések, ivóvíz, hűtőgép, mosogatógép, színes televízió, ingyenes kórházi ellátás és alapfokú iskolai oktatás, internet és telefon hozzáférés a rurális népesség 90%-nak már elérhető. Azonban sokakat akaratuk ellenére, erőszakkal deportáltak újépítésű lakóparkokba. A mezőgazdasági szektor visszaszorulása az urbanizációt eredményezte. A város-vidék közötti szakadékot az 1995-ös jövedelmi adatok jól szemléltetik; míg a vidéki lakosok éves jövedelme 2300 Yuan volt, a városiaké ennek több mint két és félszerese, 5700 Yuan. A kínaiak jövedelme mellett azonban az egyenlőtlenségek is nőttek, amit a Gini-együttható jelez; 1980-ben 0,31, 2020-ban 0,48. Összehasonlításképpen az Európai Unióban 0,3 a viszonyszám értéke. Kína világszerte segíti a fejlődő országok szegénység elleni küzdelmét; többek között 400 milliárd Yuan segéllyel, 600 ezer humanitárius dolgozóval és 12 millió gyermek oktatásával.

Az Egyesült Államok 1960-ban vált magas-jövedelmű országgá, ekkor vezették be az első hivatalos definícióját a szegénységnek. A Világbank által ajánlott küszöb négyszeresét, napi 21,7 dollárt határoztak meg. Eszerint 2019-es adatok alapján az USA lakosságának 10,5 %-a (34 millió ember) élt szegénységben. Becslések szerint, ha Kína ugyanezen kritériumot használná, az összelakosság 80-90 százaléka számítana mélyszegénynek. Kína után a második legnagyobb életkörülmény javulás az Egyesült Államokban volt 1930-1960 között, ekkor a szegénységben élők aránya 78%-ról 23%-ra csökkent, köszönhetően a New Deal munkahelyteremtési hatásának, a világháború miatti gazdasági felpörgésnek és az amerikai termékek háború utáni megnövekedett keresletének.

Magyarországon a hivatalos relatív szegénységi küszöb a medián nettó bér 60%-át jelenti. Az adatforrások közötti eltéréseket az eltérő módszertan okozhatja, az OECD például a medián nettó jövedelem felénél állapítja meg a kritériumot, ez alapján a legfrissebb adatok szerint 2018-ban a magyarok 8%-a élt relatív szegénységben, azaz az OECD tagállamok között hetedik helyen. A mutató csak az adott országra értelmezhető, azonos szegénységi rátával rendelkező országok egymáshoz képest még különböző jövedelmiszintűek lehetnek. Az Eurostat évente közzéteszi országonként a szegénységnek kitettek arányát; 2019-ben Csehország, Szlovákia, Szlovénia és Finnország után, hazánk az ötödik, 12,3%-os értékkel. Az EU-s átlag 21,1% volt. 2019-ben a magyar lakosság 3 százalékának napi jövedelme volt 5,5 dollárnál kevesebb. Az elmúlt 20 évben a viszonyszám csúcspontja 2005-ben volt (4,5%), mélypontja pedig 2009-ben (1,5%). 2012-óta csökkenő tendenciájú a szegénységben élők aránya hazánkban.