Miért mások viszik haza a profitot? A magyar kreatívipar kihívásai

A magyar fogyasztók többsége elvben támogatja a hazai termékeket. A kutatások szerint tízből kilencen állítják, hogy rendszeresen vásárolnak magyar árut, és sokan még mérsékelt felárat is hajlandók lennének fizetni érte.

A probléma ott kezdődik, hogy ez a preferencia elsősorban az élelmiszereknél jelenik meg. Azokban az ágazatokban viszont, ahol a kreatívipar a leginkább versenyez – a ruházatban, a lakberendezésben vagy a kozmetikumok piacán –, a vásárlók többsége már nem figyeli a termék származását.

Ez részben arra vezethető vissza, hogy Magyarország ma jellemzően nem a kreatív értékláncok legjövedelmezőbb szegmenseiben van jelen. A hazai vállalatok jelentős része gyártási, összeszerelési vagy logisztikai feladatokat lát el, miközben a legnagyobb hozzáadott értéket teremtő funkciók – a tervezés, a márkaépítés, a marketing és a nemzetközi értékesítés – többnyire külföldön koncentrálódnak.

A magyar kreatív szektor gazdasági súlya továbbra is elmarad az uniós átlagtól. Kevés a nemzetközileg ismert hazai márka, szűk a magyar tulajdonú kreatív vállalatok köre, és a piac mérete sem kedvez annak, hogy nagy számban nőjenek ki exportképes szereplők.

Pedig a kreatívipar ma már nem kulturális mellékterület, hanem a fejlett gazdaságok egyik legfontosabb növekedési motorja. A legmagasabb jövedelmek egyre kevésbé a gyártásban, és egyre inkább az ötletben, a designban, a szellemi tulajdonban és a márkában keletkeznek.

A kérdés ezért nem az, hogy tudunk-e gyártani, hanem az, hogy képesek vagyunk-e egyre nagyobb arányban birtokolni azt a tudást és szellemi értéket, amely a termékek valódi piaci értékét adja.

Cikksorozatunk első részében azt vizsgáljuk, hol helyezkedik el Magyarország a kreatív gazdaság globális térképén, és milyen akadályok választják el a magasabb hozzáadott értékű pozícióktól.

A linket a kommentben találjátok.