Szerbia több mint egy évtizede tárgyal az Európai Unióval, mégsem tartozik már a leggyorsabban haladó tagjelöltek közé. Mi áll a lassulás hátterében?

▾ Szerbia 2014-ben kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat, és a 35 tárgyalási fejezetből eddig 22-t nyitott meg, azonban az elmúlt években érezhetően lelassult az előrehaladás.

▾ A legnagyobb kihívást továbbra is a jogállamisági reformok jelentik. Bár történtek előrelépések az igazságszolgáltatás, a közigazgatás és a korrupcióellenes intézményrendszer területén, az Európai Bizottság szerint továbbra is vannak hiányosságok a bírói függetlenség, a médiaszabadság és az intézményi ellenőrzés terén.

▾ Gazdasági szempontból Szerbia több területen is jól teljesít: jelentős jogharmonizáció valósult meg a belső piac szabályaival, és előrelépések történtek a digitális gazdaság, az oktatás, a kutatás-fejlesztés és az iparpolitika területén is.

▾ A csatlakozási folyamatot azonban nem elsősorban gazdasági, hanem politikai kérdések lassítják. Az Európai Unió nagyobb külpolitikai összehangolást vár el Belgrádtól, miközben Szerbia továbbra sem csatlakozott az Oroszországgal szembeni uniós szankciókhoz.

▾ A Koszovóval való kapcsolat rendezése szintén kulcsfontosságú feltétel. Az EU nem várja el a függetlenség hivatalos elismerését, ugyanakkor a kapcsolatok normalizálását és a korábbi megállapodások végrehajtását alapvető elvárásnak tekinti.

▾ A szerb példa jól mutatja, hogy az uniós csatlakozás ütemét nem kizárólag a gazdasági felzárkózás határozza meg. A reformok gyakorlati megvalósítása, a demokratikus intézmények működése és a külpolitikai orientáció legalább ilyen fontos szerepet játszik a folyamatban.

Miért előzhette meg több területen Albánia Szerbiát az uniós integrációban, és mely kérdések határozzák meg ma Belgrád európai perspektíváit?
A teljes elemzés a kommentek között olvasható.