Milyen gazdasági következményekkel járna, ha leállna a ...

Milyen gazdasági következményekkel járna, ha leállna a Paksi Atomerőmű?

A Paksi Atomerőmű mintegy 2000 MW beépített kapacitása meghatározó szerepet játszik Magyarország villamosenergia-ellátásában. Egy esetleges teljes leállás ugyanakkor nem jelentené automatikusan a 2022-es energiaválság megismétlődését – a gazdasági hatások nagysága elsősorban a kiesés időtartamától és a nemzetközi energiaáraktól függ.

Rövid távon kezelhető a helyzet. Egy néhány hetes kiesést importtal és rendszerirányítási intézkedésekkel várhatóan ellensúlyozni lehetne, így a makrogazdasági következmények korlátozottak maradnának.

Az időtartam azonban döntő tényező. Egy egyhónapos teljes leállás 150 euró/MWh villamosenergia-ár mellett mintegy 216 millió euró többletköltséget jelentene, ami a GDP körülbelül 0,1 százalékának felel meg. Egy egész éves kiesés ugyanezen árszint mellett már 2,4 milliárd eurós többletterhet okozna, és a folyó fizetési mérleg többletét is jelentősen csökkentené.

A 2022-es energiaválság fontos tanulságokkal szolgál. Akkor az energiaimport értéke 22,9 milliárd euróra, míg az energiaexport 6,1 milliárd euróra emelkedett, így a nettó energia-külkereskedelmi hiány elérte a 16,8 milliárd eurót. Ennek következtében a folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 8,1 százalékára nőtt. Egy évvel később, az energiaárak csökkenésével a hiány jelentősen mérséklődött, a folyó mérleg pedig ismét többletet mutatott.

Önmagában Paks kiesése ennél várhatóan kisebb sokkot jelentene. Még 200 euró/MWh villamosenergia-ár mellett is körülbelül 3,2 milliárd eurós éves importtöbbletről beszélhetünk, ami jóval elmarad a 2022-es energiaár-robbanás hatásától.

A valódi kockázat akkor jelentkezik, ha több kedvezőtlen tényező egyszerre következik be: a paksi kieséshez magas európai villamosenergia-árak, drága földgáz, gyenge forint, ipari termeléskorlátozás és költségvetési kiadások társulnak. Ezek együttesen már érdemben ronthatják Magyarország külső egyensúlyát.

A 2022–2023-as időszak tapasztalata egyértelmű: a külső egyensúly hosszabb távon helyreállhat, de nem mindegy, milyen áron. A cél az, hogy az alkalmazkodás energiahatékonysági beruházásokkal, technológiai fejlesztésekkel és az infrastruktúra megerősítésével, ne pedig a fogyasztás és a gazdasági növekedés visszaesésén keresztül valósuljon meg.

A teljes elemzés a kommentben található linken érhető el.