Izrael ráfordult a kampányra az októberi választások előtt. Egyelőre kiélezett a verseny. Mégis latolgassuk kicsit, egy esetleges kormányváltás milyen következményekkel járna a háborúkra!
️Benjamin Netanjahunak két fő kihívója van. Az érdekes, hogy valamelyest mindketten az ő szárnyai alól nőttek ki.
Az egyikük Gadi Eisenkot, akit Benjamin Netanjahu nevezett ki vezérkari főnöknek (2015-19), majd átmenetileg tagja volt a háborús egységkormánynak is.
A másikuk Naftali Bennett, aki Benjamin Netanjahu kabinetfőnökeként kezdte a politikia pályafutását, majd védelmi miniszterként is szolgált alatta.
Gadi Eisenkot azért lépett ki az egységkormányból 2024-ben, mert hiányolta Gázában a "hosszú távú stratégiát", különösen ami a túszokat illeti. Az nem egyértelmű, hogy mik az ő elképzelései. Az egyik fiát is elveszítette a gázai háborúban, ezért a várakozások szerint ő sokkal jobban megértené, mit jelent az áldozathozatal.
Iránt illetően éppen most vádolta meg Benjamin Netanjahut azzal, hogy a perzsa államnak sosem volt atombombája, csak ijesztgetnek vele.
Libanon kapcsán fontos, hogy az úgynevezett Dahiya-doktrína megalkotója. Ennek lényege, hogy gazdasági- és civil infrastruktúra pusztításával kell nyomást gyakorolni a politikai döntéshozókra.
Naftali Bennett nemrégiben a Times of Israelnek adott interjút, amiben bravúrosan angolnázott. Amit ígért: neki azért nem kellene becsicskulnia Donald Trump előtt, mert el sem jutna odáig.
Nem derült ki, Gázában mit csinálna másképp. De szerinte október hetedike az ő irányítása alatt sokkal kisebb valószínűséggel történt volna meg, mert sokkal keményebben lépett volna fel.
Irán ellen az ún. polip-doktrínát dolgozta ki. Ennek lényege, hogy nem a polip csápjait (Hamász, Hezbollah, stb.) kell vagdosni, hanem a fejét (Iránt). Nem feltétlenül háborúval, hanem minden eszközzel: gazdasági, kiber, titkosszolgálat, közvélemény formálása.
️A kampányban a háborúk kapcsán inkább azzal vannak elfoglalva, hogy a felelőséget Benjamin Netanjahura tolják, de nincs konkrét ígéret a lezárásukra, vagy folytatásukra. Hangsúlyosabb témák a felelősségrevonás, a gazdaság felpörgetése, és nagyon forró a haredik (ortodox zsidók) sorsa. Ott ugye az a probléma, hogy egyre többen vannak, miközben felmentést kapnak a katonai szolgálat alól, sőt dolgozni se nagyon dolgoznak.
️Summa summarum: bárki nyeri az izraeli választásokat, valószínűtlen, hogy radikális fordulat következzen a háborúk kezelésében.

A grafikán a három legnagyobb izraeli párt mozgóátlaga (forrás: theMadad). A Benjamin Netanjahu vezette Likud stabilan a legnagyobb párt. A Naftali Bennett vezette szövetség erős kezdés után megtorpant. Gadi Eisenkot új pártja pedig kilőtt, de úgy tűnik, csak Bennették rovására. Könnyen lehet, hogy az ő szövetségük kell majd a kormánykoalícióhoz. Akkor viszont jöhet a vita: ki vezesse?

A képen pedig Gadi Eisenkot még katonakorából.