Ma több nyilatkozatot is adtam a tegnap bejelentett magyar-ukrán megállapodással kapcsolatban, a Klubrádióval épp most tettem le a telefont, úgy hogy gondoltam akár papírra is vethetem az erről szóló gondolataimat.

A június 3-án bejelentett kétoldalú megállapodás kétségkívül az elmúlt évtized legjelentősebb diplomáciai elmozdulása a magyar–ukrán viszonyban, ami komoly politikai és jogi áttörést hoz a kárpátaljai magyarság számára.

A legtöbbet végül Ukrajna engedett: Kijev belement az oktatási, nyelvhasználati és szimbolikus jellegű kérdésekre. Magyarország pedig lenyelte, hogy a legkeményebb, szuverenitás-érzékeny pontok kompromisszumos vagy szűkített formában kerüljenek be.

Végeredményben nagyrészt az a 11 pontos magyar követeléslista érvényesült, amelyet a magyar fél még 2024. januárjában, Ungváron nyújtotta át az ukrán partnernek. Ennek alapvető célja az volt, hogy a kárpátaljai magyarság kapja vissza a 2015 előtti szerzett jogait, amelyeket a későbbi oktatási és államnyelvtörvények szisztematikusan szűkítettek.

A mostani megállapodás szövege nagyrészt lefedi és jogi formába önti ezeket a követeléseket:

- A nemzetiségi iskolai státusz: A 2024-es követelések kulcspontja volt a jogilag felszámolt „kisebbségi iskola” kategória visszaállítása. A mostani egyezséggel ez megtörténik, a magyar nyelv nemcsak a tanórákon, de az intézményi kommunikációban és adminisztrációban is hivatalos lesz.

- Érettségi és felvételi: ugyancsak magyar követelés volt korábban, hogy a diákok anyanyelvükön vizsgázhassanak, és ne kényszerüljenek az ukrán nyelvű tesztekre a szaknyelvi tantárgyakból. Ez a jog most teljesülhet.

- A 10%-os küszöb: Korábban a jogszabályok bizonytalanságot szültek a nyelvhasználati jogok települési szintű alkalmazásánál (gyakran magasabb arányokhoz vagy egyedi mérlegeléshez kötve). A megállapodás rögzíti a 10%-os számszerű határt a szimbólumhasználatra, a közigazgatásra és a politikai kampányokra.

Van ezekben azért némi irónia, hiszen az ukrán sajtó korábban kifejezetten ultimátumként és vörös vonalakat érintő nyomásként írta le a 11 pontot. Most mégis belementek. Kijevben a megállapodást úgy keretezik, mint egy szükséges és elkerülhetetlen lépést az európai integrációs folyamat feloldásához. Gondolom biztosan lesz majd kritika radikálisabb és erősen nemzeti vonalat képviselő ukrán médiumok részéről, de mivel még végleges, publikált szöveg sincs a megállapodásról, ezért egyelőre visszafogottak a reakciók.

Magyarország végül engedett a 10%-os küszöb eltörlése és a magyar kisebbségi parlamenti képviselet kapcsán. A 2015 előtti állapotokhoz képest a politikai jogok (például a kétnyelvű szavazólapok és kampányok) mereven a 10%-os cenzushoz kötődnek, ami a háborús migráció és a demográfiai változások miatt Kárpátalja bizonyos részein a jövőben kihívást jelenthet a jogok tényleges érvényesítésében. Ezeket az ukrán sajtó már 2024-ben is a legproblémásabb pontok közé sorolta. Igazából a parlamenti garantált képviselet ügyében két éve is jelezték ukrán források, hogy Budapest kész lehet visszalépni, mert az gyakorlatilag alkotmányos/választási rendszerszintű reform lenne.

A felsoroltak mellett két következtetés adja magát.

1. Végleges megszövegezett dokumentum egyelőre nincs, az ukrán média is alapvetően a magyar nyilatkozatokat idézi. A kárpátaljai magyarság számára fontos eredmény született, de érdemes megvárni a végleges szöveget. Mindez ugyanakkor lehetővé fogja tenni a legmagasabb szintű találkozót a magyar miniszterelnök és az ukrán elnök között, és ezek után szinte biztosak lehetünk benne, hogy arra még a június folyamán sor kerülhet. A végleges megállapodást várhatóan ott fogják majd aláírni.

2. Fontos, hogy a magyar kommunikáció szerint az ukrán vállalások bekerülnek Ukrajna Európai Unió felé benyújtandó cselekvési tervébe is. Ez pedig azért fontos, mert innentől kezdve az, amit Kijev a kárpátaljai magyarok jogai esetében vállalt ellenőrizhető és számon kérhető lesz az EU-s csatlakozási folyamat során.