Az Európai Unió jövőjéről beszélgettünk a lengyelországi Mikołajkiban egy nemzetközi panel keretében. A beszélgetésen nyugat-európai (német, olasz), közép-európai (lengyel, magyar) és amerikai résztvevők osztották meg álláspontjukat – és a nézőpontok közötti különbségek igen markánsan kirajzolódtak.

A német panelista szerint az Európai Unió alapvetően jó irányban halad: a jelenlegi keretek működnek, legfeljebb a szabályok betartását kellene szigorúbban kikényszeríteni, a „renitens” tagállamokat pedig határozottabban fegyelmezni. Ezzel párhuzamosan Ukrajna minél gyorsabb integrációja mellett szállt síkra.

Ezzel szemben Piotr Gliński volt lengyel miniszterelnök-helyettes és jómagam amellett érveltünk, hogy az EU-nak ideje lenne őszintén szembenéznie saját helyzetével. Európa gazdasági lemaradása és globális súlyának csökkenése nem véletlen folyamatok – érdemes lenne végiggondolni, milyen döntések és politikák vezettek idáig, és milyen irányváltásra lenne szükség.

Komoly vita alakult ki az Egyesült Államok szerepéről is. Vajon a Trump-jelenség csupán egy átmeneti epizód, amely után visszaáll a korábbi transzatlanti egyensúly? Vagy inkább egy mélyebb stratégiai átrendeződés kezdete, amelyhez Európának alkalmazkodnia kell – még akkor is, ha ez kényelmetlenségekkel jár? Én az utóbbi álláspont mellett érveltem.

Érdekes volt az olasz megközelítés is: alapító tagállamként kevésbé fogalmaznak nyílt kritikát a brüsszeli fősodorral szemben, ugyanakkor sok kérdésben a közép-európai perspektívához hasonlóan látják a világot – csak valamivel óvatosabban fogalmazzák meg a kritikájukat.

Az amerikai résztvevő pedig egyértelmű üzenetet fogalmazott meg: Európa az elmúlt évtizedekben túlságosan elkényelmesedett, gondolkodása pedig egyre inkább ideológiai irányba tolódott. A Trump-adminisztráció – és valószínűleg az amerikai stratégiai gondolkodás egésze – már nem kíván partner lenni ennek feltételek nélküli fenntartásában.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a transzatlanti kapcsolatok új korszak küszöbén állnak. Európának érdemes felkészülnie arra, hogy az „új normalitás” egészen más lesz, mint amit az elmúlt évtizedekben megszoktunk.