Sajnos mindig, amikor azt hinnénk, hogy a magyar-ukrán viszony már mélypontra jutott, és nem tud rosszabb lenni, mindig történik valami, ami megmutatja, hogy minden relatív… Noha egyébként a gazdasági és geopolitikai ráció azt diktálná, hogy mindkét ország számára a kapcsolatok normalizálására és javítására kellene törekednie: Ukrajna számára csak és kizárólag Magyarországon keresztül vezet az út az Európai Unióba, itt nincs alternatíva, minden más csak hiú remény. Magyarország számára pedig a kárpátaljai magyarok helyzete és a háború utáni ukrán helyreállásban rejlő lehetőségek teszik fontossá a viszony kialakítását.

Azonban most, 2026. márciusában a kialakult kétoldalú viszony alapvetően precedens nélküli Európában, mert egy EU-tagállam (Magyarország) és egy tagjelölt ország (Ukrajna) közötti vita az energetikai zsarolás és a katonai készültség szintjéig eszkalálódott. Ez már túlmutat a szokásos politikai üzenetváltásokon, és mély diplomáciai válságot jelez.

A vita jelenlegi eszkalációs köre a Barátság kőolajvezeték körül robbant ki váratlanul néhány héttel ezelőtt, egy orosz dróntámadást követően. Ezen a vezetéken kapja Magyarország kőolajának 80-90%-át. A kétoldalú politikai üzengetéseket és állításokat mindenki aszerint kezelte és hitt az egyik vagy a másik oldalnak, hogy mit gondol az ukrán vagy a magyar vezetésről. Aki kritikus a magyar kormánnyal szemben, az készpénznek vette az ukrán állításokat, hogy ők dolgoznak a helyreállításon, de ez most kivételesen nagyon sokáig fog tartani, mert nagy kár érte a rendszert (noha a korábbi támadások után mindig 3-10 napon belül helyreállt a szállítás). Aki pedig az ukrán vezetéssel szemben kritikus, az hazugsággal vádolta Zelenszkijt és igazat adott a magyar kormánynak.

Hamarosan kiderült, hogy a Barátság kőolajvezeték körül valami tényleg nem stimmel: néhány napja már a Financial Times is nagy vihart kavart a cikkével, amelyben leírta, hogy az európai döntéshozókat (és személyesen Ursula von der Leyent) megdöbbentette, hogy Ukrajna még európai nyomásra sem volt hajlandó EU-s vizsgálóbizottságot küldeni a sérült vezeték állapotának felmérésére. Ezzel azóta a németek is próbálkoztak, hogy közvetítőként lépjenek fel Szlovákia, Magyarország és Ukrajna között, de ugyancsak visszautasítást kaptak.

Zelenszkij tegnap nem csak Orbán Viktornak üzent (erről lejjebb bővebben), hanem a Barátság-kőolajvezetéknek is: az RBK-Ukraina által idézetett briefingen (a teljes felvétel fent van online), az ukrán elnök kijelentette, hogy egyrészt már jelezte az európai partnereknek, hogy “ő nem akarná már helyreállítani a Barátság-vezetéket”.

"Vannak dolgok, amelyeknek nincs ára. Az oroszok megölnek bennünket, de mi mégis olajat kell adjunk Orbánnak, mert ő szegényke, olaj nélkül nem nyerheti meg a választásokat" – mondta Zelenszkij.

És arról is beszélt, hogy az Európai Tanács elnökével, Antonio Costával megbeszélték, hogy az ukrán Naftogaz felméri a károkat, és megállapítja, hogy amúgy mennyi idő kellene a vezeték helyreállítására.

Aztán feketén-fehéren kimondta: a helyreállás csak akkor lehetséges (és akkor is minimum egy-másfél hónap után, vagyis pont a magyarországi választásokat követően), ha az Európai Unió országai nem találnak rá módot, hogyan kerüljék meg a 90 milliárdos, Ukrajnának nyújtott hitellel szembeni magyar vétót.

Emlékeztető: eddig ugye az ukrán kommunikáció arra épült, hogy dolgoznak a helyreállításon, de az sajnos nagyon sokáig tart. Az új kommunikációs irány: nem dolgoznak rajta, de felmérik, hogy mi a helyzet, és ha nem sikerül feloldani az uniós forrásokat Ukrajnának, csak akkor kezdhetik meg a vezeték helyreállítását.

Na és ebben a koordinátarendszerben lehet értékelni Zelenszkij tegnapi fenyegetését is.

“Reméljük, hogy egyetlen személy sem fogja blokkolni az Európai Unióban a 90 milliárd eurót, illetve annak első részletét, és az ukrán katonák megkapják a fegyvereket. Ellenkező esetben megadjuk ennek a személynek a címét [vagy más fordításban “telefonszámát”] a fegyveres erőinknek, hogy felhívják és a saját nyelvükön beszéljenek vele.”

Ez az kommunikáció, ami teljesen elfogadhatatlan a diplomáciában. Ezt szerintem az ukrán sajtó is jól érzékelte, mert az ukrán médiát olvasva nagyjából azokra lehet felosztani a fenyegetésre adott reakciókat, akik szerint ez fantasztikus, így kell beszélni azokkal, akik Ukrajna érdekeivel és túlélésével mennek szembe. Míg a sajtó egy másik része inkább azt emelte ki, hogy ez a kijelentés egy ajándék a magyar kormánynak, és ezzel az egész botránnyal (Barátság + fenyegetés) Zelenszkij megnyerte Orbán Viktornak a választásokat.

Különös, ahogyan ez az ügy a magyar nyilvánosságban lecsapódott: az értelmezési keret elég széles póluson mozog attól kezdve, hogy Zelenszkij bérgyilkos ukrán katonákat akar ráküldeni a magyar miniszterelnökre, egészen addig, hogy ebben nincs semmi hír, teljesen ártalmatlan a dolog, hiszen valójában csak Orbán telefonszámára gondolt Zelenszkij, hogy az ukrán honvédők bájosan és kedvesen elcsevegjenek a magyar vezetővel.

Nyilvánvaló, hogy az ukrán katonák nem fogják meglátogatni Orbán Viktort a lakcímén, ahogy felhívni sem fogják telefonon. Ez egy politikai fenyegetés kategóriája, amibe egyébként teljesen szerencsétlen módon az ukrán hadsereget is belekeverte Zelenszkij.

Végső soron a lényeg, hogy a kommunikáció egy újabb szintet lépett, ami teljesen szokatlan a Szovjetunió felbomlása utáni Európában (és most tekintsünk el Dmitrij Medvegyev vagy Maria Zaharova üzengetéseitől, feltételezem, hogy Kijev számára sem ez lenne az etalon). A diplomácia nyelve általában eufemizmusokat használ: „súlyos következményekkel járhat”, vagy „átértékeljük kapcsolatainkat”. Végső soron az ilyen kijelentéseket ki lehet adni valamilyen politikailag súlytalan szereplőre. Ez most egy egészen másik szint. Csak abban lehet bízni, hogy most már tényleg elértük a mélypontot, és innentől csak felfelé vezet az út…