Nagyon nem értek egyet Magyarország szavazati jogát korlátozó vagy kikerülő tervekkel Ukrajna EU csatlakozása kapcsán (lásd a Politico-n tegnap kiszivárgott 5 pontos terv, vagy az Európa Néppárt tervei). Őszintén hiszem azt, hogy Ukrajna majd a jövőben az Európai Unió tagja lesz - majd amikor teljesíti az összes, csatlakozáshoz szükséges feltételt. Ezért vannak ezek a bizonyos koppenhágai kritériumok.

Viták a tagállamok és a tagjelölt országok között pedig rengetegszer voltak már, ne tegyük úgy, mintha nem, mintha csak Magyarország lenne az egyedüli, amely a nemzeti érdekeit érvényesíti másokkal szemben. És az sem helyes testtartás, hogy megfordítjuk a dolgot, és azt mondjuk, hogy Ukrajna csatlakozása a cél, és minden mást ehhez igazítjuk. És teljesen mindegy, hogy teljesülnek-e a feltételek vagy nem, hogy elfogadja-e ezt az összes többi tagország vagy nem, és hogy vannak olyan tagjelölt országok, amelyek egyébként 10-20 éve várják a belépést, és jóval előrébb tartanak ebben a folyamatban.

A legismertebb példa a tagországi vétóra Franciaország és Nagy-Britannia. Charles de Gaulle francia elnök nem akarta a briteket az EU-ban, és 1963 óta többször is vétózott. És a britek addig nem tudtak csatlakozni, amíg a franciák vétóztak. Nagy-Britannia végül csak De Gaulle távozása után, 1973-ban csatlakozott az EU-hoz.

A leghosszabb ideig tartó vétózás mégsem ez volt, hanem Görögország és Macedónia esete - 1991-ben. Athén ugye úgy vélte, hogy a „Macedónia” név használata területi követeléseket sugall az észak-görögországi Makedónia tartomány ellen, és kisajátítja a hellén történelmi örökséget. Apróságnak tűnik? A görögök szerint nem az volt. Emiatt 27 éven keresztül (!), egészen 2018-ig blokkolták a macedónok csatlakozását. Végül Macedónia meghajolt, engedett, és nevet változtattak. Észak-Macedóniává váltak. Ezután lett lehetséges Macedónia NATO csatlakozása és nyílt meg az út az EU tagság felé.

Ezzel egyébként Macedónia kálváriája nem ért véget, mert 2020 után már a bolgárok vétózták meg a csatlakozásukat. Szófia követelte, hogy Szkopje ismerje el: a macedón nyelv valójában a bolgár egyik dialektusa, és a macedón nemzet bolgár gyökerekkel rendelkezik. Emellett követelték a bolgár kisebbség alkotmányba foglalását.

Ennek a vége nem az lett, hogy Bulgária vétóját kikerülték volna. Vagy gyorsított eljárással erőltették volna a csatlakozást. Nem. Francia közvetítéssel végül született egy kompromisszumos megoldás, amely alkotmánymódosításhoz vezetett Észak-Macedóniában, aminek a végrehajtása még most is tart.

Mert az Európai Unió így működik, és erre továbbra is törekedni kell. Tárgyalni kell, és keresni kell a kompromisszumokat. A kompromisszumhoz vezető út pedig akár hosszú évekbe is telhet, és ez a csatlakozni kívánó ország részéről engedményekkel jár.