️Európában egyre hangosabb a kardcsörtetés. Szaporodnak azok a hangok, sőt intézkedések, melyek azt üzenik, elkerülhetetlen az összecsapás Oroszországgal. Mark Rutte NATO-főtitkár például arra figyelmeztetett, olyan háborúra kell készülnünk, amelyet nagyapáink és dédapáink vívtak.

A nemzetközi kapcsolatok elméleteiben szerepel annak a leírása, miként befolyásolják a háborúval kapcsolatos döntéseket a percepciók, a hiedelmek és a félelmek. A nemzetközi konfliktusok eszkalálódásában és a háborúk kirobbanásában fontos szerepet játszanak a vezetők szintjén a téves percepciók, a kognitív torzítások – mint például a legrosszabb esetet feltételező gondolkodás vagy az ellenségről alkotott leegyszerűsítő képek – és az érzelmi tényezők.

️A „közönségköltség” (angolul audience cost) nevű kifejezés azt a belpolitikai költséget jelenti, amelyet egy politikai vezető fizethet meg akkor, ha eszkalál egy nemzetközi vitát, vagy (akár burkolt, akár nyílt) fenyegetéseket tesz, majd visszakozik, vagy nem váltja be a fenyegetéseit. Nyilván az adott vezető el akarja kerülni, hogy ezt a költséget, azaz politikai árat megfizesse, ezért a harcias nyilatkozatokat tevő vezetők mozgástere politikailag beszűkül, hiszen a visszakozás gyengeségnek tűnik.
Ez növeli a nem szándékos eszkaláció kockázatát – vagyis egy háború kitörhet nem szándékolt módon, hanem a diplomáciai rugalmasság elvesztéséből fakadóan is.
A harcias retorika, az „odamondás” könnyen visszafelé sülhet el. Hiába blöff ugyanis az adott kommunikáció, vagy szolgál éppen belpolitikai vagy más célokat, az ellenfél azt az agresszív szándék bizonyítékaként értelmezi. A szándéka szerint határozottságot jelző nyelvhasználat így hát valójában kérlelhetetlenül ellenséges hozzáállást jelez a címzett számára.
A harcias retorika tehát növeli a háború kockázatát, hiszen egy feszült helyzet úgy is eszkalálódhat, hogy valójában senki nem akar háborút.