Ma este zárt körben volt lehetőségem beszélgetni Michael Kofmannal és Alexander Gabujevvel. Ott volt még többek között Attila Demko vagy pl. Deák András is. Aki nem ismeri Kofmant és Gabujevet, röviden hadd mutassam be őket, majd kifejtem a fő gondolataikat.

Kofman azt hiszem az egyik legismertebb, orosz-ukrán háborúval foglalkozó amerikai katonai elemző. A War on the Rocks katonai blog egyik fő szerzője és szerkesztője, a Russia Contengency című podcast főszereplője. A Carnegie Endowment for International Peace Russia and Eurasia Programjának senior elemzője. Elemzéseit és véleményét gyakran idézik a legnagyobb amerikai lapok, mint például a The New York Times. Kofmannak egyébként van személyes érintettsége: Kijevben született, Mikolajivban élt, majd közvetlenül a Szovjetunió felbomlása előtt szüleivel az Egyesült Államokba emigrált. A háború óta Kofman rendszeresen jár Ukrajnában, a legkeményebb helyeken az ukrán fronton.

Alekszander Gabujev orosz elemző, jelenleg a Carnegie Endowment for International Peace Russia and Eurasia Programjának az igazgatója. A Carnegie-nek ez a része régebben Moszkvában működött, ahová Gabujev Oroszország akkoriban egyik legjobb lapjától, a Kommerszanttól igazolt át 2015-ben. A 2022-es események után a Carnegie-t az orosz hatóságok bezárták, az intézet kutatói külföldre emigráltak. A szervezet végül Berlinben indult újra, ennek lett a vezetője Gabujev. Gabujevvel rendszeresen lehet találkozni nem csak a Carnegie elemzéseiben, de a Meduza cikkeiben és podcastjaiban is.

Na akkor röviden az eszmecseréről. Chatham House elvei szerint ment, szóval azt nem írhatom le, hogy melyik gondolat és információ melyiküktől származik, és bizonyos infókat inkább le sem írom. Általánosságban a beszélgetés nem volt annyira pozitív hangvételű, Ukrajna lehetőségeit illetően, illetve talán a beszélgetés során egyetértés volt abban, hogy 2026 első felénél a háború nem húzható tovább, és jövőre valamilyen megállapodást fogunk látni.

Ukrajna legnagyobb problémája jelenleg az emberi élőerő. A mozgósítás tekintetében folyamatosan csökkenő a trend. Egyelőre ez még nem okoz rendszerszintű problémákat, de a trend alapján 2026-ban ez egyre komolyabb probléma lesz. További probléma, hogy az emberi élőerő csökkenése miatt nem maradtak további tartalékok. Ha a front valamelyik szakaszán krízis alakul ki, akkor a front egy másik szakaszából kell átirányítani az egyébként nem túl friss egységeket.

Az oroszok idén minden eddiginél magasabb veszteségeket szenvedtek, de mivel az oroszoknál a toborzás hasonló tempóban folytatódik, ezt a veszteség-szintet még egy darabig el tudják viselni problémák nélkül.

A beszélgetés során is az dominált, hogy ebben a háborúban nem lesz semmilyen orosz vagy ukrán összeomlás - egyszerűen a háború műveleti működése nem tesz ilyen jellegű áttöréseket lehetővé. Kicsi csapatokkal működnek, infiltrációs, beáramlási stratégiát alkalmazva. Emiatt nem lehetségesek a nagy műveleti változások.

A donbaszi, ukrán kézben lévő terület folyamatosan zsugorodik, és mintegy 50 km mély része maradt. A háború jelenlegi dinamikája mellett az oroszok számára egy év, vagy legfeljebb kettő ennek a maradék területnek a bevétele.

A helyzet ugyanakkor nem annyira kétségbeejtő, mint amilyennek sokan beállítják. Összeomlás nincs, nem is lesz, és Ukrajnának még van ideje a tárgyalásokra. Azonban Kijevnek figyelembe kell vennie, hogy fél év múlva, vagy egy év múlva biztosan NEM fognak javulni a tárgyalási pozícióik a jelenlegihez képest. A legjobb esetben változatlanok maradnak, de valószínűleg inkább romlanak.

Ugyanakkor a beszélgetés egyik fontos pontja volt, hogy a béketárgyalások és alapvetően a következő időszak szempontjából a legfontosabb kérdés a PÉNZ. Hogy honnan lesz pénz a háború további, 2026-os finanszírozására. Európa úgy tűnik, hogy nem hajlandó (nem tud?) többet adni, hitelt pedig már nem tudnak felvenni. Ezért merült fel most, 4 év után (!) a befagyasztott orosz forrásoknak a kérdése. Eddig az EU nem foglalkozott vele, mert volt pénz. Most nincs pénz, valahonnan elő kell teremteni, az orosz pénz lehet a megoldás, csak hát nemzetközi jogilag ez szuverén orosz vagyon, nem lehet elkölteni, sem fedezetként használni. Ha ezt a kérdést valahogy “áthidalják”, akkor jövőre még lesz pénz harcolni, ha nem tudják áthidalni, akkor nehéz helyzetbe kerül Kijev.

Azonban ha lesz is pénz, ez még nem fogja megoldani Ukrajna emberi élőerőben megmutatkozó problémáit és a katonai gondokat. Egy évig lehet még Ukrajnának időt nyerni - ha a remény abból áll, hogy ebben az egy évben Oroszország összeomlik, vagy valami történik Putyinnal. De ezeken a reményeken túl a pénz nem lesz hatással a háború menetére - szerintük ezért nem véletlen, hogy a belgák és a franciák is annyira beleálltak ebbe a kérdésbe. Ha a lefoglalt orosz vagyon ténylegesen segítene az ukránoknak megnyerni a háborút, akkor belemennének, de mivel alapvetően csak időnyerésről van szó, miközben ezután saját magukat hozzák rossz helyzetbe a belgák, ezért nem is akarnak engedni.

E közben az amerikai alaptézis (feltételezhetően katonai / titkosszolgálati előrejelzések alapján) arra épül, hogy Ukrajna így is úgy is el fogja veszíteni Donbasz maradékát. Vagyis ezt a kompromisszumot az amerikai logika szerint el kell fogadnia Kijevnek, mert ez el fog vezetni a háború végéhez, miközben olyanról mondanak le, amit egyébként is rövid időn belül elveszítik. Ha közben Volodimir Zelenszkij szembemegy USA-val, mert abban bízik, hogy Washington helyett Franciaország, Nagy-Britannia vagy Németország kisegíti, akkor óriásit téved.

Közben a vita során is előjött , hogy az európai ellen-ajánlatok a tárgyalások során kifejezetten rontanak a helyzeten, és sem az oroszok, sem az amerikaiak nem foglalkoznak vele. Az amerikaiak közvetlenül az oroszokkal tárgyalnak, az ukránok pedig közvetlenül az amerikaiakkal. Ebben a folyamatban az európaiak nem vesznek részt. A nyilvánosság egyébként nem is tudja, hogy éppen milyen fejlemények történnek a háttérben, mert a néhány héttel ezelőtti szivárogtatások óta Washington teljes hírzárlatot rendelt el. Kijevet figyelmeztették, hogy nem juthat ki a tárgyalásokról semmilyen információ, és az európaiak többek között ezért sem kaptak helyet a tárgyalásoknál - mert a szivárogtatások nagy része éppen tőlük ment ki a sajtónak, hogy nyomás alá helyezzék az amerikai adminisztrációt.

A beszélgetés alapvető gondolata az volt, hogy most ősszel indult el ténylegesen a tárgyalási folyamat, aminek a valódi, kezdő fázisát látjuk. A 28 pontos amerikai terv kiindulási alapnak jó volt, de mind az oroszok, mind az ukránok számára tartalmazott problémás pontokat, vagy nem kellően világosan definiált megfogalmazásokat. Ezt vették most alapnak, és Washington - Kijev - Moszkva ebből a tervből kiindulva tárgyal. Ha nem is ebben a tárgyalási körben fogjuk látni a háború végét, akkor majd lehet, hogy a következőben.