Nagyon hirtelen robbant be a "titkos" amerikai terv az orosz-ukrán háború lezárására: a kb.-ra kiszivárgott 28 pont nagy része - már ha igaz - eleve elfogadhatatlan Ukrajna számára, és ezt pontosan tudják Washingtonban. Nagyvonalakban a kiszivárgott terv a következő pontokat tartalmaz: Donbasz teljes átadása Oroszországnak, a front többi vonalán a harcok megállítása, bizonyos (meg nem nevezett) területekről az oroszok visszavonulnak (talán harkivi területekről lehet szó). Az egyes ukrán harcnemeket korlátozzák. Az ukrán haderő létszámát 400 ezer főben maximalizálják - vagyis lényegében a felére csökkentik. USA elismeri a Krím-félszigetet és Donbaszt orosznak. Donbasz demilitarizált zóna lenne, haderőt állomásoztatni ott nem lehet majd. Kijev az orosz nyelvet állami nyelv szintjére emeli, az orosz orthodox egyházat ismét engedélyezik Ukrajnában. Mindezért cserébe USA bizonyos, meg nem nevezett biztonsági garanciákat ad, Moszkva pedig becsszóra megígéri, hogy nem támadja meg többet Ukrajnát. A Telegraph mai értesülése szerint továbbá Donbaszért hosszú távú “bérleti díjat” fizet, ami lehetővé tenné, hogy Ukrajna nem vinné az alkotmány szerinti referendumra a területről való lemondást, és nem mellesleg a reparációs pénzek beépítését is el lehetne rejteni a "bérleti díj" alá, ami amúgy kellemetlen lenne Moszkvának.

A Trump adminisztrációban meg vannak győződve róla, hogy Donbasz elvesztése csak idő kérdése, vagyis egy olyan kompromisszum Ukrajna részéről Moszkva irányába, amely előbb-utóbb egyébként is bekövetkezik. Az időzítés egyáltalán nem véletlen: Pokrovszk elvesztéséről szóló hírek alatt, az elmúlt 11 év legnagyobb ukrán korrupciós botránya közepette robbant be a nyilvánosságba. USA se Pokrovszkot, se a korrupciós botrányt nyilvánosan nem kommentálta, és a lezárási tervet a háttérben, nem a nyilvánosság előtt akarta volna megtárgyalni Kijevvel. Azonban vélhetően az oroszok szivárogtatták ki a tervet a nyugati lapoknak (ez Witkoff ma reggeli elszólás-bejegyzéséből derült ki).

A Kremlben az elmúlt másfél hétben eufória-közeli állapot lehet: a Nyugat meggyengült, Ukrajna hosszú távú finanszírozására egy nagy kérdőjel került, Kijevben tovább dagad a korrupciós botrány, amely minisztereket és akár Zelenszkij első számú emberét, Jermakot is elsodorhatja; és közben a fronton is sikereket tudtak aratni az oroszok.

Az ukrán hatalom most, ebben a pillanatban katonailag és belpolitikailag is meggyengült, és növekvő nyomással szembesül. Ilyen helyzetben a manőverezhetőség csökken, a kompromisszumkészség pedig növekszik.

Így ebben a formában ez a terv nyilvánvalóan elfogadhatatlan Ukrajna számára. Tudják ezt Washingtonban is. Egy dolog miatt azonban lehet értelme:

Az ilyen eleve lehetetlen feltételek miatt a vörösvonalak eltolódnak. Donbasz átadása, ami korábban politikai és stratégiai szempontból elfogadhatatlan volt Ukrajna számára, máris kisebbik rossznak tűnik. Ha ez a terv csak egy alku bázis, akkor teret ad Moszkvának és Kijevnek is az egyezkedésre. Moszkva végeredményben lemondhat az ultimátumszerű követelésekről, ami az ukrán haderő korlátozását vagy az orosz nyelv státuszát illeti, cserébe megkapja a követelései vélhető minimumát: Donbaszt. Kijev pedig eladhatja az említett feltételek eltörlését, mint stratégiai győzelmet, ami mellett Donbasz elvesztése már nem is tűnik katasztrófának.

És még egy gondolat: a papír nagyon sok mindent elbír. Ahogy a 2014-15-ös minszki megállapodások “kötelező érvényű” pontjai közül sem valósult meg szinte semmi, így egy ilyen rendezés esetében sem fogja tudni senki végeredményben ellenőrizni, hogy valójában mekkora az ukrán haderő létszáma, vagy betartják-e a harcnemekre vonatkozó korlátozásokat. Ez persze ugyanígy igaz fordítva is: nem lenne könnyű betartatni Donbasz demilitarizált státuszát vagy más orosz ígéretek teljesülését.

P.S.: a képen Dan Driscoll és Randy George - az amerikai haderő vezetője, valamint amerikai vezérkari főnök, akik tegnap Kijevbe érkeztek. Az amerikai rendezési (nyomásgyakorlási?) szándék egyértelmű.