"Nem akarjuk meghódítani Gázát. Nem akarjuk megszállni Gázát. És nem akarjuk kormányozni Gázát."
Benjamin Netanjahu, 2023.11.10.

"Izrael katonai ellenőrzése alá vonja az egész Gázai övezetet, de nem akarjuk megtartani."
Benjamin Netanjahu, 2025.08.08.

Két egymásnak ellentmondó üzenet. Mi történt?

Gázában katonai patthelyzet alakult ki. Nagyszabású hadműveletek már hónapok óta nem történnek. A Hamászt megroppantották, de nem semmisítették meg. Újabb túszokat nem sikerült kiszabadítani. A tűzszüneti tárgyalások rendre zsákutcába futottak. A médiából viszont a gázai éhezés folyik. Valahogyan ki kellett mozdítani erről az Izraelnek nem kedvező pontról a helyzetet. Két opció volt: a meghátrálás, vagy az eszkaláció.

Ismét szembe jött a valóság, amit mindenki kérdezett a háború kirobbanása óta: mi lesz a Hamász után? A terrorszervezettel rivális klánok, akiknek át lehetne adni az uralmat, nem léteznek, vagy nem elég erősek. A Palesztin Hatóság már bizonyította, hogy nem opció. Az arab államoknak nincs étvágya bemenni. A nemzetközi közösségnek nincs étvágya bemenni. Akkor mégis Izraelre marad a meló?

Emlékeztetnék, hogy nem lenne példa nélküli. Izrael a hatnapos háborúban (1967) elfoglalta Gázát, ahonnét 2005-ben vonult ki. Akkor éppen biztonsági aggályok miatt ellenezték a legjobban a lépést. Sokan - köztük Benjamin Netanjahu - attól tartottak, hogy az övezet a terrorizmus fellegvárává válik. Az idő bizonyította, hogy igaza lett.

Mi jön most? Gáza elfoglalása, kormányzása, újjáépítése, kétmillió palesztin sorsának felelőssége aligha hiányzik Izraelnek. Viszont egy részleges bevonulás (vagy akár az ezzel való fenyegetés) lehet eszköz a Hamász elleni küzdelemben, illetve alkualap a tárgyalásokon.

Aztán majd kiderül, mennyire gondolják komolyan, és mennyire működik.

A képet 2016-ban készítettem a gázai határon.