A tegnapi ukrán dróntámadás a kurszki műveletekhez vagy a kercsi híd elleni támadáshoz hasonlóan ismét súlyos csapást mér az Moszkva presztizsére, de stratégiai szempontból is nagyon fontos. Ez az első támadás Oroszország szibériai területei ellen, sok ezer kilométerre a fronttól.

Az ukránokok szerint a drónok 41 orosz stratégiai repülőgépet semmisített meg, 5 orosz bázison, 4 orosz régióban (irkutszki, rjazanyi, ivanovói és murmanszki bázisokon). A drónok nem ukrán területről szálltak fel, hanem orosz területről, a bázisok közelében. A drónokat előbb Oroszországba csempészték, majd fadobozokba rejtették. A fadobozokat teherautókra pakolták le, majd távolról élesítették a megfelelő pillanatban. Kijev szerint 117 drón vett részt a műveletben, amihez 117 drónkezelő kellett - ők már állítólag elhagyták Oroszország területét. Az egész akciót másfél évig tervezték. A megsemmisített gépek között van Tu-22 M3, Tu-95 és A-50.

A kétségtelen reputációs és motivációs szempontokon túl stratégiai szempontból is nagyon fontos az ukrán támadás, mert a megsemmisített repülőgépek darabszámos termékek, jelenleg Oroszország szinte nem gyárt belőle, és a géppark helyreállítása akár több évtized is lehet. De először is fontos megérteni, hogy miért fontos a stratégiai légierő.

A stratégiai bombázók olyan harci repülőgépek, amelyek képesek nukleáris töltetek, valamint cirkáló- és ballisztikus rakéták hordozására, és amelyeket arra terveztek, hogy stratégiai szempontból fontos célpontokat támadjanak az ellenség területén, gyakran a fő hadszíntereken kívül. Fő feladatuk az ellenség katonai és ipari potenciáljának aláásása és az esetleges támadók elrettentése. A stratégiai bombázók a nukleáris triád három összetevőjének egyike (az interkontinentális ballisztikus rakétákkal és a ballisztikus rakétás tengeralattjárókkal együtt). Interkontinentális hatótávolságuknak és légi utántöltési képességüknek köszönhetően a stratégiai bombázók bármilyen távolságra lévő célpontot képesek eltalálni, beleértve egy másik kontinensen lévő célpontokat is, ami sokoldalú eszközzé teszi őket gyárak, erőművek, közlekedési infrastruktúra és más kritikus létesítmények megsemmisítésére.

Oroszország összesen mintegy 60-70 ilyen repülőgéppel rendelkezik, pontosabban rendelkezett, elsősorban Tu-95-ös és Tu-160-as gépekkel. Az Egyesült Államoknak ebből a kategóriából jelenleg 141 darabja van (B-52H, B-1B, B-2A, B-21 Raider).

Tu-95-ösökből az oroszok (szovjetek) 1981 óta gyártottak, de a ‘90-es évek eleje óta, vagy immár több mint harminc éve NEM gyártottak újakat. A Tu-160-asok 1984 óta voltak sorozatgyártásban, majd a ‘90-es évek elejére a gyártás megszűnt. Az orosz-ukrán háború mellett Moszkva próbálta újraindítani a gyártást, és 2023-2024-ben 2-2 darabot tudtak legyártani. A tervek alapján, ha minden jól megy, akkor évi 3-4 darabot tudnak gyártani. Ha az ukrán állításokat (41 megsemmisült orosz gép) még el is elosztjuk kettővel vagy hárommal, akkor is látható, hogy a támadás hatalmas veszteségeket okozott.

A vélhetően megsemmisített A-50-es gép hasonló helyzetben van: ez egy nagy hatótávolságú radarfelderítő és -irányító repülőgép, amelyet légtérellenőrzésre, légi koordinációra és légvédelmi irányításra használják. 2024-ben két ukrán támadás következtében Oroszország már két ilyen repülőgépet elveszített, és 2025 elejére 5 darabjuk maradt. 1993 óta A-50-et nem gyártanak.

Az orosz “ultrapatriótikus” telegram csatornákon őrjöngenek, és keresik a felelősöket. Az orosz háborúpárti Telegram-csatorna, a Ribar például így írta le a helyzetet: „Mint már korábban is említettük, a Tu-95 és Tu-22 stratégiai repülőgépek gyártását már régen leállították, és nincs mivel pótolni őket. Ennek megfelelően ezek a veszteségek pótolhatatlanok. Ez minden kétséget kizáróan nagyon súlyos kár a stratégiai képességeink számára, amelyet mind a titkosszolgálataink súlyos tévedései, mind a repülőgépek iránti hanyag hozzáállás okozott, mivel a gépek még az összes támadás után is fedél nélkül álltak a nyílt terepen.”

Ma, június másodikán magyar idő szerint 12 óra környékén találkoznak elvileg az oroszok és az ukránok Isztambulban - három év óta ez lesz a második ilyen közvetlen tárgyalás. Hallottam olyan véleményt, hogy minek kellett ilyen csapást intézni Kijevnek a tárgyalások előtt, ez nem segít a tárgyalásokon. Nem-nem, pont ez az, ami segít: az oroszok is az eszkalációra játszottak, amikor egy héttel ezelőtt több napig öngyilkos drónokkal, szárnyas- és ballisztikus rakétákkal támadták az ukrán városokat, hogy megmutassák, nem fulladtak ki, és ilyen akciókra képesek. Hát most az ukránok is megmutatták. Ha tényleg lesz belőle tárgyalás Törökországban (presztízs szempontok miatt az oroszok akár el is halaszthatják), akkor az ukrán pozíciók a bemutatott képességek birtokában erősebbek lesznek.