Néhány órán belül (pontosabban amerikai idő szerint 10 órakor, magyar idő szerint 16 óra) újra telefonon egyeztet egymással Donald Trump és Vlagyimir Putyin. Vlagyimir Putyin feltehetően majd arról próbálja meggyőzni Trumpot, hogy Oroszország erős pozícióban van és jól áll a háborúban, ezért Ukrajna további nyugati támogatásának nincs értelme, inkább egyezzenek meg - mármint Moszkva és Washington, hiszen itt vannak Ukrajnán túlmutató érdekek, mondja majd Putyin. A Bloomberg ma ki is hozott egy cikket saját értesülésekre hivatkozva, amely szerint Putyin meg van róla győződve, hogy az ukrán védelem össze fog omlani, és hamarosan teljesen elfoglalhatja s négy megszállt ukrán régió egészét. Az ilyen sajtó “értesülésekkel” igencsak óvatosan kell bánni (az amerikai lapok pl. a múlt heti törökországi találkozó előtt "sajtóértesülésekre" hivatkozva biztosra vették, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter képviseli majd Moszkvát a tárgyalásokon), és valójában senki nem lát be Vlagyimir Putyin fejébe. De azt, hogy úgy hiszi, az orosz haderő tud még katonai sikereket aratni a fronton, abban gyakorlatilag biztosak lehetünk.

Donald Trump pedig majd feltehetően arról próbálja meggyőzni Putyint, hogy most jó lehetősége nyílik a háború lezárására és a presztízsveszteség nélküli kilépésre. A folytatás értelmetlen, a háború patthelyzetbe jutott. A háború folytatása nagyobb hátrányokkal jár, mint az abból való kiszállás. Az amerikai mézesmadzag a szankciók feloldása, a befagyasztott orosz tartalékok felszabadítása és a de facto helyzet elismerése. Az ostor az 500%-os másodlagos szankciók felvetése és Ukrajna további fokozott támogatása a nyersanyag megállapodás keretében. Ez esetben az érintett országok Oroszország legnagyobb nyersanyag importőrei lesznek - leginkább Kína, India, Törökország és az Egyesült Arab Emírségek. Európában az amerikai lépés igen fájdalmas lenne többek között Hollandiának, Ciprusnak, Svájcnak és Magyarországnak is. Ez a lépés Washingtonnak is igen fájdalmas lenne, ezért kerülik, viszont a mellette szóló logika szerint a másodlagos vámok nyomás alá helyeznék Kínát, Indiát, Törökországot és az Egyesült Arab Emírségeket is, hogy hassanak Moszkvára a háború lezárása érdekében.

Ez lesz Trump második elnöksége alatt a harmadik telefonhívásuk: a február 12-ei beszélgetés inkább a kommunikációs csatornák újranyitását és a közvetlen tárgyalások elindítását szimbolizálta. A második, március 18-ai telefonhívás célja már valamiféle részeredmény elérése volt. Ilyen részeredmény lehetett volna a Trump által szorgalmazott részleges tűzszünet - ebbe Putyin papíron belement, és bejelentette az ukrán kritikus infrastruktúra elleni támadások felfüggesztését, majd néhány órával később ezt maguk az oroszok szegték meg.

A legutolsó telefonhívás óta eltelt 2 hónapban Trump egyre türelmetlenebbé vált, és már nyíltan bírálta az orosz elnököt. Ezért a mára beharangozott telefonbeszélgetés akár kulcsfontosságú is lehet: Donald Trump megpróbálhat konkrét - és működő - eredményeket kicsikarni Putyintól, azok hiányában pedig akár meggyőződhet Moszkva tényleges szándékairól. Putyin számára ezért nagyon fontos lesz, hogyan tudja eladni az időhúzását eredményként. Elképzelhető, hogy az oroszok belemennek valamibe (pl. a korábban már sokszor tárgyalt tűzszünet a Fekete-tengeren), ami eredménynek tűnhet (de valójában nem az).

A nagy különbség a korábbi telefonbeszélgetésekhez képest, hogy ezt a hívást sűrű egyeztetések előzték meg az Egyesült Államok európai partnereivel. Volodimir Zelenszkij vasárnap Rómában találkozott J.D. Vance alelnökkel és Marco Rubióval - a február 28-ai katasztrofális fehér házi vizit óta először - és ez a találkozó nagyon más volt, mint három hónappal ezelőtti. Vance a találkozó utáni nyilatkozatok szerint meghallgatta Zelenszkij beszámolóját a múlt heti isztambuli tárgyalásokról, és bírálták Moszkvát a rendezési szándék hiányáért.

Vasárnap este pedig az európai vezetők is telefonon egyeztettek Trumppal - Macron, Starmer, Merz, Meloni és Tusk, és megbeszélték a mai putyini beszélgetés stratégiáját és lehetséges következményeit. Az elmúlt hetekben így sokkal szorosabb együttműködés mutatkozik USA és az európai partnerei között, Trump elnöksége első hónapjaihoz képest.