Az Egyesült Államok és Ukrajna hónapokig tartó hosszú huzavona után végül aláírták a megállapodást a nyersanyagokról. Amellett, hogy a végső feltételekben Kijev meg tudta védeni a legfontosabb pozícióit (nem került bele semmilyen visszamenőlegesség, nem számítják bele a korábbi amerikai támogatásokat és úgy néz ki, hogy elsőbbsége sem lesz az amerikai cégeknek az ukrán nyersanyagkitermelésben), de semmiféle konkrét biztonsági garanciát sem vállalt Washington, pedig azt Ukrajna nagyon szeretett volna.

Mégis, a szerződés egyik legfontosabb - ha nem a legfontosabb - pontja a következő:

"Ha [az Egyesült Államok kormánya] bármilyen formában új katonai támogatást nyújt Ukrajna kormányának (beleértve fegyverrendszerek, lőszerek, technológia vagy kiképzés átadását), az amerikai tőke-hozzájárulás a katonai támogatás becsült értékével megnöveltnek tekintendő" - olvasható a megállapodásban.

Lefordítom. Ez az, ami mellett kampányolt Donald Trump még a választási kampányában: az amerikai katonai támogatás ne térítésmentes legyen, hanem kapjanak valamit cserébe. Egy ilyen egyezség hiánya volt eddig a legnagyobb gátja annak, hogy Trump további katonai támogatásokat nyújtson Ukrajnának. Ukrajna elérte a visszamenőlegesség elkerülését, de innentől kezdve minden, USA által adott katonai segítség beleszámít majd a nyersanyag megállapodásba. Vagyis USA a katonai eszközökért cserébe majd nyersanyagokat kap.

Ez a megállapodás ezért valójában nem csak magukról a nyersanyagokról szól: hanem megnyitja az utat ahhoz, hogy Washington Trump alatt támogatást nyújtson Ukrajnának (erre az új adminisztráció alatt még nem került sor). Egy esetleges béke után még inkább lehet jelentősége: ha megindulnak az amerikai befektetések Ukrajnába, ha megkezdődik az ukrán nyersanyaglelőhelyek kitermelése, akkor USA katonai eszközökkel biztosíthatja be Ukrajna védelmét - és egyben saját pozícióit az országban, amolyan izraeli mintát követve, és ezért cserébe pedig tovább nyersanyagokat kaphat majd.